Fokozatosan kerülnek ide azok az anyagok, amik segítik a modern ember gondolkodását az életről és a világról.

The materials that help modern people think about life and the world are gradually being added.

Amikor kisgyerek voltam, élénken emlékszem arra, hogy december 1-én édesanyám úgy ébresztett, hogy elhúzta a függönyt és kinn láttam, hogy leesett a hó. Amikor nagyobb lettem, életem élményei közé tartozott az, amikor a nagy hóban játszottam. Ez a következő generációknak már nem adatott meg. Amikor születtem, a világ népessége 3 és fél milliárd fő volt. Amikor nagyobb lettem, 4 és fél milliárdra nőtt. Most 8 milliárdan vagyunk úgy, hogy vannak a Földnek olyan térségei, amik népességrobbanás előtt állnak. Már én is nagyvárosi gyerekként nőttem fel, de még nem létezett sem internet, sem mobiltelefon. Ha most történne egy olyan napkitörés, ami tönkretenné a bolygónk elektromos hálózatát, képzeljétek, a globális civilizációnk nincs ilyesmire felkészülve. Ha mindenhol elmenne az áram, nem léteznek azok a tartalékberendezések, amikkel gyorsan pótolni lehetne. Itt állnánk áram, internet, majd étel és víz nélkül.Amikor gyerek voltam, egy olyan világban éltem, ahol az állam gondoskodott az emberekről. Aztán ez a világ megváltozott, átlépett a 'szabad piacgazdaságba' és az irányítás pedig olyan emberek kezébe, akik politikusoknak nevezik magukat. A két világ között volt azonban egy rövid időszak, amikor az új politikai hatalom még nem erősödött meg és a szabadságnak egy olyan légkörét tapasztaltam meg, amiben egy nyugati embernek se volt soha része. Kiderült, hogy a világ így is működik. Aztán megjelentek a bankok és minden rosszra fordult. Gyerekként az ember még semmit sem tud a világról. Azt menet közben tanulja meg úgy, hogy először a szüleit figyeli, aztán elkezd iskolába járni. Ezért bárhol is élsz a Földön, az lesz számodra a természetes, amiben felnősz. Céljaid a karrier és a család felé fordulnak, amiben egyre mélyebbre kerülsz az állam által biztosított és a társadalom által elvárt függő szerepbe. Ha már benne vagy, túl késő ráébredni a világ hibáira, mert már te is része vagy a kényelemre épülő rendszernek, amiből kitörés esetén a periférián találnád magad.Létezik-e az egyén számára ebből valamilyen megoldás? Minden eleve elrendeltetett és a sors irányít? Van az elmének lehetősége a szabad akarat által biztosított döntésre, hogy megelőzze a civilizációnk összeomlását? Ha igen, akkor hogyan? Létezik erre valamilyen mód és út? Mit tehet egy kisember?

A világ működése

Amikor az ember először kezd el kételkedni abban, amit tud és hisz a világról, természetes módon fordul az alternatív tudásanyaghoz, ami kívül áll a hivatalos csatornák világán. Leáll az addigi hírfogyasztási szokásairól és beleütközik abba, hogy egy hasonló világot lát, amit a mindenféle hitek uralnak, beleértve a vallásokat is. Ha valaki a hiteles csatornákat keresi, örül a bizonyítékoknak, azonban innentől kezdve ezt mindenki csak önmaga számára tudja megteremteni. Sok múlik azon, mennyire tudunk túllépni a közösséghez tartozás csábításain és ki tudjuk-e fejleszteni magunkban azt a képességet, hogy megérezzük a hiteles embereket, majd az így összegyűjtött mozaikokból milyen képet állítunk magunknak össze. A legtöbb ember már csecsemőkorban átesik egy vallási beavatáson, ami után felvesz egy olyan mintát, amit nagyon nehéz észrevenni. Ilyen mintát az élet számos területén felveszünk, amik úgy határozzák meg a gondolkodásunkat, hogy mélyebben bele kell gondolni a megváltoztatásukhoz. Elég csak a híreket befogadni, filmeket nézni, könyveket olvasni és a reklámok világában élni. A világból árad a manipuláció, ami egy érdekes következtetéshez vezet: hogy az ember programozható. Ha az ember programozható, akkor át is programozható és itt is érdemes kezdeni a világ megismerését, egy olyan önprogramozással, amiben felvehetjük az objektív megfigyelő szerepét. Azaz gyakorlatilag letisztítjuk magunkat, mert csak így juthatunk el oda, hogy bízhassunk önmagunkban és a megérzéseinkben.Felvetődhet a kérdés, hogy miért lenne szükség a világ megismerésére? Mit érünk el azzal, hogy megértjük a világ működését? Érdemes-e kockáztatni ezért azt, hogy mindezek a család, a barátok és a karrier rovására menjenek? Mert minél mélyebbre kerülünk ebben, annál inkább távolodunk tőlük. Minél inkább kialakul a saját véleményünk a világról, annál inkább néznek minket bolondnak, mert csak egy bolond lehet az, aki nem az árral úszik.

Az én helyzetemben a társadalom sok hátrányt lát, amik az én szememben előnnyé váltak. A babakosárban voltam, amikor szüleim Budapestre költöztek, ezért bár itt szocializálódtam, mégsincs beágyazott családi és baráti hátterem. 30 éves koromra sem nősültem meg és bevállaltam a perifériára kerülést azért, hogy egy lényeges kérdésre választ kapjak. Arra már rájöttem, hogy a világot önös érdekek által vezérelt, az elithez méltatlan emberek vezetik és nem is éreztem vágyat arra, hogy közéjük kerüljek, sem arra, hogy a rendszerüket szolgáljam. A megérzéseimet követve haladtam egy olyan úton, amit egy kívülálló egy értelmes ember tehetsége elpazarlásának látott. Amiben egészen addig van igazság, amíg ezen az úton el nem érem a célt. Itt is igaz, amit a sikeres üzletemberek mondanak, hogy bízni kell önmagunkban, át kell jutnunk a nehézségeken és ha kitartunk, a siker nem marad el. Amihez én hozzátenném azt, ha útközben nem harapsz rá a mézesmadzagra, később ott találod magát a mézet. Ám ebben az esetben a sikert követnie kell egy másik sikernek is, amit a társadalom is annak lát.A rendszerváltás idején a haverokkal az utcán belekeveredtünk egy modern istentiszteletről kiáradó tömegbe. A véletlen úgy hozta, hogy ott találtam meg a kulcsot a világhoz, ahol nem is kerestem. Meg se vagyok keresztelve és már gyerekként is rossz érzés fogott el a papoktól. Felvilágosult, modern, gondolkodó emberként nem értettem, ez a sok láthatóan értelmes ember hogyan képes ezt a sok baromságot elhinni. Akkor megfogalmazódott bennem egy gondolat, hogy én ennek utánajárok és a jelek szerint meg volt hozzá a kellő mélységű szándék is. Nagyjából 10 évre rá pedig ott találtam magam a lakásomban azzal a felismeréssel, hogy meditálok. Jelenleg 20 évvel vagyunk az időben távolabb és ezt a 20 évet rendkívül feszített tempóban, 0-24-es meditációval töltöttem. Azt gondolom elmondhatom magamról, hogy nem született olyan ember (beleértve Jézust, Mohamedet és Buddhát is), aki közelebb jutott volna a világ megismeréséhez, ugyanis ezt én az egyéni tudatommal, tudományos szellemben végeztem a lehető legobjektívebben. Megtaláltam a választ pár korábban itt feltett kérdésre. A helyzet az, hogy itt a saját megérzéseidre lesz szükséged, mert a szemedben egy vagyok a sokból, aki valamit állít... ha nem akarod vállalni a hasonló felfedezésekkel járó kellemetlenségeket. Mert ha érdekelnek ezekre a kérdésekre a válaszok, akkor megtudhatod, létezik-e kiút és mit tehet egy kisember. A világ működésére a választ két úton eljutva kaphatod meg. Egy, elvégzed a szükséges egyetemet lehetőleg bölcsész vagy filozófia szakon és hozzá csapod a jogi és közgazdasági képzéseket. Azzal a később jelentkező komoly hiányérzettel, hogy szükséges lenne ide még egy pszichológia szak is, nem beszélve a kvantumfizikáról. A másik út önmagadba vezet.

Belső és külső világ

Aki nem akar kiesni az itteni hangulatból, hogy a téma bővebb kifejtésének olvasásával töltse az időt, dióhéjban összefoglalom. A múlt században a tudomány több területén olyan áttörések történtek, amik arra engednek következtetni, hogy a mindenki által megélt valóság egy hologram. A tudomány ezeken a felfedezéseken eljutott a kvantumfizikához, ám nem ez az egyetlen út, ami a világ megismeréséhez vezet. A hologramról azt mindenképp tudni érdemes, hogy bármilyen apró elemét tanulmányozzuk, az a teljes információt tartalmazza. Ez azt jelenti, hogy a holografikus szinten minden mindennel összefügg, mert a hologram osztatlan egyként viselkedik. A testeden található pattanás is kapcsolatban áll a kedvenc éjjeli csillagoddal az égbolton, bár a logikai összefüggéseket első ránézésre nélkülözi. Sőt, sokkal több ránézés kell hozzá, mire eljutunk oda, hogy ezt a hologramot a makro- és mikrokozmosz szintén összevessük azzal a megfigyeléssel, hogy a világ = tükör. Ha önmagadban vizsgálod önmagad egy apró szeletét és azt megvilágosodott fénnyel világítod meg, ott találod az egész világot magadban. Mint ahogy egy holografikus eljárással készült papírlapon is csak akkor látod a rá felvitt három dimenziós képet, ha koherens fénnyel világítod meg. Aztán ahogy ollóval levágsz belőle egy kis darabot és újra megvilágítod, nem a kis darabot fogod látni, hanem a teljes képet kicsiben. Mivel te is a hologram része vagy, ha önmagadat vizsgálod, a teljes képhez hozzáférsz, ha képes vagy azt megvilágítani, azaz az egész univerzumot megtalálod magadban. Bár sokan mindenféléket mondanak róla, valójában az ezotéria célja az, hogy ezt az utat megtaláld.

A külvilág valóságában élők szemében egy olyan ember, aki belemerül önmagába, az egy bolond. Azzal a kitétellel, hogy ha egy indiai jógiról vagy egy tibeti szerzetesről van szó, már közel sem biztos, hogy így gondolják. Tehát a bolond jelző az adott emberrel kapcsolatos véleményt tükrözi, aki nem szakemberként végez egy ilyen dolgot a szakemberek világában, ahol csak egy jógi vagy láma lehet szakember. Ám a helyzet az, hogy a Tudás is holografikus információ. A sok tanulás és felkészülés nem ennek a tudásnak a megszerzéséről szól, hanem arról, hogyan juthatsz el oda, hogy ehhez a tudáshoz hozzáférj... és ami sokkal lényegesebb, hogyan bírja el az agyad és mihez kezdj vele. Az én agyam az előéletemben bekövetkezett pár fejsérülésből és a hozzájuk köthető szerencsés tényezők együttállásából kifolyólag megnyílt a spirituális tartományok felé, de azért komolyan dolgoznom kellett vele (sokszor hónapokig tartó komoly fájdalmak mellett), hogy elbírja azt, amit álmodni mertem. Vagy valaki más, aki nem tudta azt megvalósítani. Lassan pedig eljutunk oda, hogy összefüggés legyen a belső és a külső világ között, amire a nyelvünk csak két szót ismer, ezek az álom és a mágia. Ha az álmot megpróbálnám más szavakkal körbeírni, akkor talán a célprogram és a szándékcél állnának hozzá a legközelebb. Érdekes, hogy az álom szavunk egyaránt jelenti azt, amit alvás közben látunk és azt, amit megfogalmazunk, mint önmagunk számára elérendő célt. Mágia pedig az, amikor egy belső erő segítségével a szándékainkat érvényesítjük a külvilágban. Van a kettő között különbség? Csak laikus szemmel.

Aki túljut a mások feletti hatalom gondolatain, eljuthat egy olyan világba, ami a gyógyításra összpontosít. Ha ugyanis van kapcsolat a belső és a külső világok között, akkor amit kívül látsz, az egy belső probléma tükre lehet, aminek gyógyítására egy kisember is képes lehet. Ritkán ajánlok könyvet, de van egy olyan, ami kifejezetten ezzel foglalkozik. Út a teljességhez, szerzői Thornwald Dethlefsen és Rüdiger Dahlke. De nem csak Nyugaton, hanem Keleten is rájöttek a világ hologram jellegére, a mandalák például nagyon beszédesek, nem beszélve a tudat transzcendens jellegének tanításairól. Ami miatt ezeket nagyon nehéz elhinni, annak okai az azonnali bizonyítékok iránt kiáltó, ám azokat észre nem vevő elméd és a valóság rendkívül erős hatása. Maga a valóság egy rendkívül hiteles álom, amit a racionális agyféltekéd vetít és tart téged egy olyan világban, ami akár egy játék is lehetne. Ám te azt játszod, hogy ez maga a kőkemény valóság, ahol mindent bizonyítani kell... és a világ (=hologram) igazodik is a hitedhez. A hologram tanulmányozása során a következő felfedezést tettem. Úgy viselkedik, mint egy kalandjáték program, amiben benne élünk. Az elmével lehet vezérelni ezt az élet nevű játékot, amiben a játékpozíciódat alapvetően két dolog határozza meg: mit tudsz és hiszel a világról. Figyelem, itt a nemhit is a hit egy fajtája és egyáltalán nem kell ahhoz vallásosnak lenni, hogy az ember akár rövid idő alatt is nagy változásokat érjen vele el.

A két agyfélteke

Bár a teljes Tudás a hologram minden elemében jelen van, mégsem könnyű hozzáférni. Ha a középkorban vagy az ókorban a világ legnagyobb uralkodói és főpapjai képesek voltak hozzáférni a jövő nagy titkaihoz, vajon mit érthettek meg Einstein relativitáselméletéből, vagy akár csak egy másodfokú egyenletből? Ezen a kis példán át láthatod azt, hogy az a tény, hogy hozzáférsz a Tudáshoz, még nem jelent semmit, ha nem vagy kompetens annak értelmezésére. Mert az, hogy te vagy a legnagyobb, csak hozzáférési kompetenciát jelenthet, ám nem szakmait. Ugyanezt jelenti a 'megvilágosodott fény' kifejezés is, csak a másik agyféltekén. Ám mivel az embernek két agyféltekéje van, mindkettőnek fel kell készülnie, de erre sajnos az emberélet nem elég. A hozzáférési kompetencia az egyén számára nem kötődik semmilyen külső feltételhez. Akár egy földeken monoton munkát végző földműves elméje is eljuthat a holografikus szintre, nem kell ehhez tibeti szerzetesnek lenni. Ám a holografikus szint már egy kollektív létállapot. Ebben a világban viszont egyének születnek és egy olyan külvilágban nőnek fel, ahol minden egyes ember a másiktól független autonóm lény. Azért van ez így, mert ezt a világot az agyunk racionális féltekéje uralja, ami a külvilág, azaz a valóság vetítéséért felel. Van egy másik, intuitív agyféltekénk is, ami a spirituális világot köti be, az viszont nem anyagi természetű. Mivel a spirituális világ alapvetően elzárkózik a bizonyítástól, nem könnyű ezt az egyénekben összeegyeztetni és harmóniába kerülni, mert ez a két világ alapvető ellentétben áll egymással.

Az egyik agyféltekének bizonyítékokra van szüksége, a másiknak pedig hit alapú elfogadásra. Ami ezen az oldalon nem megy bizonyíték nélkül, ám így a hit ereje nem fog működni és az ember a valóságban marad. Felmerül itt egy kérdés, hogy valóban baj-e az, ha az ember a külvilág valóságában él? Mi van akkor, ha az egyén számára a megvilágosodást jelentő kollektív tudattal történő egyesülés a kollektív tudat számára az egyénben történő megjelenéssel egyenlő? Mert ebben az esetben csak középen kellene megállni, azaz a valóságban maradni és ehhez hangolni a másik agyféltekét. Mint az sejthető, a világ megértése közel sem egyszerű, mert az emberi kapacitás alapvetően a valóságra van kalibrálva. A valóságban a tudás úgy gyűlik, hogy az előző korok felfedezéseiket és találmányaikat átadják az utókornak, akik ezt tovább folytatják. A tudás így a lehetőségek elérhetőségének jelen képessége. Jelenleg a világban két ellentétes folyamat zajlik. Az egyikben a tudomány eredményei felgyorsultak, megjelent a mesterséges intelligencia a hétköznapok világában, a kvantumfizika is nagy ütemben fejlődik, míg a másikban emberek tömegeinél figyelhető meg a másik agyfélteke fokozódó tevékenysége.

Ez a másik agyfélteke a spirituális világhoz köt minket, ám van ebben egy nagy probléma. Mivel ez az agyfélteke nem racionális, ezért a benne lévő értelem sem logikai alapú. A gyakorlatban ezek az emberek azok, akik fogékonyak a populizmusra és mindent elhisznek, amit a bálványként imádott vezetőik mondanak. E mögött a jelenség mögött egy olyan hierarchia áll, ami forrásának meghatározására sok időt áldoztam, ám ezzel el is érkeztem a valláshatárra. A vallások tulajdonképp olyan világértelmezések, amikre földi intézményrendszerek jöttek létre és ugyanúgy megkövetelik az előzetes hitet és bizalmat, mint amit az ezoterikus csoportokban láttam. Ezeknek a csoportoknak létezésében (mint ahogy a vallásokéban is) azonban van egy logikai hiba, amire a szellemi síkok ugyanazt a téves megoldást választják, mint amit a másik agyfélteke világában látunk. Hogy megértsétek, egy személyes példát hozok fel. Amikor belekezdtem a spirituális világ tanulmányozásába, azt objektív módon végeztem, tudományos szellemben. Egy meg sem keresztelt emberre azt mondják, hogy ő egy ateista, ám az ateista tagadja isten létezését, a tagadás azonban ellenkezik a tudományos szemlélettel. Ugyanis bár nincs bizonyíték isten létezésére, az ellenkezőjére sincs, tehát a kutatás során nem lehet kizárni ennek lehetőségét.

Az egyik agyfélteke tehát isten elismerését annak bizonyításához köti, ám hogy kit vagy mit értünk ez alatt, arra sincs egységes értelmezés. Mindenképp érdemes tehát tisztázni a fogalmat, hogy ugyanazt értsük és ugyanarról beszéljünk. Ugyanis filozófiai értelemben ha te egy ateista vagy, azaz tagadod isten létezését, azzal tulajdonképp el is ismered, mint tagadásod tárgyát. Nagyon komoly istenkutatási meditációkon vagyok túl, amiről kiderült, hogy semmiben sem különbözik a halálkutatástól és az álomkutatástól. Az álom világa ugyanis egyenlő a spirituális világgal, ahonnan a fizikai síkra nézve a halál ugyanolyan illúzió, mint maga a fizikai sík. Itt utalnék egy történetre, amit már nem találtam meg a neten és a hipnózisról szól. Érdekes, hogy vannak olyan témák, amik csak úgy eltűnnek az internetről, így igazolás híján ez most maradjon tehát csak egy történet. A kísérletben a hipnózis alatt álló személlyel elhitették, hogy a kezében lévő pénzérmék izzó fémdarabok és az illetőnek megégett a keze. Ez teljes egészében magyarázható a hologram elmélettel. A tudomány szemében ez az objektív valóság cáfolatával egyenlő, ám a holografikus univerzumban megmagyarázható. Még egyszer mondom, a hologramban minden attól függ, mit tudsz és hiszel a világról. A hipnózis kikapcsolta az elmekontrollt és szabad utat adott a hit erejének, ami ezzel az elmélettel racionálisan szintén megmagyarázható.

Minden arra utal, hogy a világ, amiben élünk egy valóságot vetítő szimuláció. Sőt, tovább megyek ennél, mert ez a szimulációnál is több. Ha összevetem az eltérő területeken végzett megfigyeléseimet, a közös halmazban egyetlen logikai magyarázatot találok. Az emberi agy tulajdonképp egy olyan holo-computer, ami vezérlőegységként funkcionál és pont úgy kommunikál a tudathálóval, ahogy a mobiltelefonod teszi a cellákkal. Nagyon úgy tűnik, hogy a valóság szervezett és legalább egy intelligencia áll mögötte. Egy mondatban a világ olyan, mintha egy holografikus videojáték lenne, amiben benne élünk és játsszuk ezt a valóság nevű játékot. Ha láttál már Star Treket, nagyon könnyű a helyzetet megérteni, amikor az űrhajó megérkezik egy bolygóhoz, ahol a fejlettség egy korai fázisában élő lények élnek. De egy bolygón élő lény szemszögéből az elképzelhetetlenség határán lévő sci-fi az egész. Egy nagy baromság és elveszíti komolyságát, valamint a hitelességét az, aki ezt komolyan veszi. Milyen szerencse, hogy én itt a periférián nagy ívben teszek rá.

A hologram

A kiindulási alap az, hogy a minket körbevevő világ tudományosan igazolva is egy hologram. A begyűjtött megfigyelések értelmezése után pedig nagy eséllyel kijelenthető, hogy nem is akármilyen hologram, inkább egy tudatosan megtervezett holografikus videojáték, amiben benne élünk és játsszuk ezt a Valóság nevű játékot. Ez azonban felvet pár olyan kérdést, amiknek további taglalása elkerülhetetlen. Nézzük először a hologram tulajdonságait. Mivel mi erre a fizikai síkról nézünk és a saját világunk alapján értelmezünk, erre mint hardver tudunk tekinteni. Igen ám, de ha ez csak egy vetítés, aminek forrása a szellemi sík, akkor a hardver kifejezés bár értelmezhető, mégsem egészen pontos. Én inkább intelligens fénynek nevezném, ami egészen addig üres, amíg egy tudat interakcióba nem lép vele. Ez után ez az üresség megtelik tartalommal, aminek akár a holo installáció nevet is adhatnánk. A vallásos irodalom minden bizonnyal ezt nevezi teremtésnek.

Ha a jelenséget megpróbáljuk a 3D-ben értelmezni, akkor nem tudunk elvonatkoztatni az időtől, mert a 3D-t három térbeli és egy idődimenzió alkotja. Ha ezt a magasabb dimenziós tudati interakciót elnevezzük T0-nak, ez lesz mindennek az oka. Ám az idő jellegzetessége miatt mi az okot mindig a múltba helyezzük, a T0 viszont nem így működik. Ha elfogadjuk azt az állítást, hogy ez az interakció meghatározható az időnek egy pontjában, az semmiképp sem lehet a múlt legelső történése, mert az a pont hullámként viselkedik és az az idő mindkét irányába hullámzik. Viszont számunkra gyakorlati szempontból ez nem értelmezhető, ezért a 3D-ben létrejön egy második ok, ami logikailag már igen. Amikor a hologramban létrejön a történet, annak a legutolsó hullámait tekintjük mi időben az elsőnek és onnantól kezdve minden arról szól, hogy az események alakulása felvegye a T0 állását.

A mi világunk a valóság szélsőséges állapotában él, ami azt jelenti, hogy az elemek egymástól elkülönülve érzékelik önmagukat. Mivel mi mindent egymástól elkülönülve érzékelünk, számunkra az a természetes, ha mindent kívül mérünk, kívül csinálunk és kívül is keresünk. Ha valamit kívül építünk, kívül keresünk és kívül csinálunk, azt mi bizonyítható és objektív jellemzőkkel látjuk el. Ezzel szemben a másik agyfélteke egyáltalán nem objektív, mert természete az álmokon, a történeteken alapszik, amik a mesélő szándékai szerint változhatnak. Ezek az álmok törnek meg a valóság bizonyítékokat elváró objektivitásán, ám egy részük átjut rajta, ezt nevezzük mi mágiának. Az álom felől nézve érthetetlen, miért építünk mindenhez gépeket és figyeljük a műszereinket, amikor mindezek benned is léteznek, csak elfelejtetted az érzékelésüket. Amikor egy természetgyógyász a tenyerein át közvetíti a kozmikus energiát, az az ő szemükben sokkal fejlettebb megoldás, mintha minderre egy gépet építenénk. Azért építjük a gépeket, mert mi ennek a hologramnak a 'játék' üzemmódjában élünk és minél alkalmasabbá tesszük magunkat a kozmikus energia közvetítésére, annál távolabb kerülünk a játékélménytől.

Ez a két egymással ellentétes agyfélteke azért tudott itt egy működő világot létrehozni, mert a hologramnak van egy érdekes tulajdonsága, amit én a hologram automatizmusának nevezek. Ez kicsit nyersen fogalmazva azt jelenti, hogy a hologramban a hülye is tud teremteni, mert az elemek maguktól összeállnak olyan módon, amit az emberi elme nehezen tud felfogni. Az angol nyelvben van erre egy kifejezés: all-in-one. Minden mindennel logikai kapcsolatba kerül és létrejön az igazság. Ám ez nem jelenti azt, hogy egy másik értelmezéssel ne jöhetne létre egy másik igazság, ha az elemek közötti kapcsolat másképp is megmagyarázható. Amikor az elején arról beszéltem, hogy a világunk az összeomlás felé tart, érdemes emlékeztetnem mindenkit egy másik dologra, mégpedig arra, hogy a másik agyfélteke egyrészről nem fizikai, másrészről nem is logikai értelem. Azaz ne várja senki a teremtőtől azt, hogy ugyanúgy látja a helyzetet és ugyanúgy gondolkodik, mint te, mert ha ez így lenne, sosem omlott volna össze egy ősi civilizáció sem. A te tudásod csak az elérhetőségek jelen képessége, ami nagymértékben függ a látószögedtől és a rendelkezésedre álló információktól. Ezt a problémát a vallás nemes egyszerűséggel kerüli meg azzal, hogy az Úr szándékai kifürkészhetetlenek (gyermekem). Ez a világ csak a másik igazsággal megmenthető, ami azonban az életbe lépéséig csak egy hazugság az első igazság nézőpontjából.

A téged körbevevő fizikai környezet csak egy díszlet, ami egyáltalán nem fontos a tudatpozíció szemszögéből. Számunkra, akik benne élünk viszont nagyon is az. Nézzük, milyen tulajdonságai vannak ennek a hologramnak, amivel számunkra kedvezőbb helyzetet tudunk teremteni magunknak. A leghatékonyabb világértelmezés a mai ember számára az, ha a külvilágot úgy képzeled el, mintha az egy holografikus videojáték lenne, amiben benne élünk = játszunk. Ebben az értelmezésben mindjárt megmagyarázhatóvá válik a misztikum, az angyal és a felettes én is. Ebben az értelmezésben te egy öntudatra ébredő karakter vagy, aki most tudja meg azt, hogy az elmével lehet irányítani ezt a játékot és azt, hogy ugyanúgy tudod ezt a karaktert fejleszteni, ahogy azt egy játékkonzolos kalandjátékban láthatod. A pozíciódat két dolog határozza meg, mit tudsz és hiszel a világról. Azzal, hogy ezeket most megtudtad, még nem mindenki lesz azonnal fejlettebb karakter, ám ez a tudás képes megrengetni az eddigi bemerevedett hitedet. Ami ugyanolyan lényeges eleme ennek a játéknak. Én például tudok ebben úgy hinni, hogy nem vagyok vallásos. Amikor a spirituális világ tanulmányozása során életemben először elmondtam egy Miatyánkot és megnyílt felettem a magasabb dimenziós Tér, elképesztő energiákat árasztva rám, én nem tértem meg, hanem arra gondoltam, hogy ha ez egy holografikus játékprogram, én is hasonlóan csinálnám. Bár dupla hitelesítéssel, nem csak egy sima verbális kóddal. És így is tettem olyan 10 évre rá, amikor a világunk megmentéséhez szükséges független spirituális platformot = holo operációs rendszert kifejlesztettem. Mivel a hologramban az információ nincs elkülönülve, ott van a fejedben és te is hozzáférsz.

Multiplex vetítés

Egy-egy civilizáció összeomlását okozhatják külső vagy belső tényezők. A miénk jelenleg hanyatlási íven van, amiben benne van a gyors összeomlás is, ugyanis a jelenlegi helyzet több szempontból is tarthatatlan. Hiába figyelmeztetnek az ezzel foglalkozó szakemberek, a döntéshozók vagy nem merik a szükséges lépéseket megtenni, vagy nem áll érdekükben. A globális versengésben aki hosszabb távon gondolkodik, rövid távon elbukik. Bár nem mentem mélyebben bele, de említettem azt, hogy a szándékok bonyolult hálózata kapcsolatban áll a valóság szövetével és képes alakítani is azt. Úgy is, ha az ember nem akarja direkt módon a katasztrófát, csak épp az egyéb érdekei teremtik meg annak lehetőségét. Jó példa erre a rendszerhibára a gyógyszerlobby, akiknek az az üzleti érdekük, hogy legyen minél több beteg ember. Vagy az olajmonarchiák, akik abban érdekeltek, hogy te benzines autót használj. Vagy a gazdálkodók, akik műtrágyáznak, amíg a termőföld teljesen ki nem merül és utána már nem lesz mivel etetni ezt az őrült ütemben növekvő népességet. A játék már rég jelzi a rendszerhibát, ám bárki tenne valamit, a legnagyobb erővel kellene szembenéznie: a kényelem elvesztésével járó ellenérdekeitekkel. Amíg nincs ott a baj az ajtó előtt, senki sem tesz semmit.

Azon a látószögön, ahol az emberiség játék-szintje van, a megoldásnak szűk szegmensei vannak. Az egyik megoldás az űrkutatás tempójának felgyorsítása. Találunk új helyet az emberiségnek, találunk új nyersanyagokat, találunk új termőföldeket... de rajtunk kívül senki sem lelkesedik azért, ha egy ilyen agresszív, önpusztító, háborúzó faj elterjed a világűrben. A másik megoldás az, hogy a tudományban bízunk és abban, amikor beüt a baj, a cégek érdekeltté válnak a katasztrófa elhárításában. Ám a cégek mögött gazdag emberek állnak, akiknek elég pénzük lesz arra, hogy őket személyesen ne érintse a probléma... ha a pénz még érni fog valamit. Abban sem lehet bízni, hogy a világ túlszaporodó társadalmai hirtelen belátják, hogy csak 1-2 gyerek lenne az ideális. Különösen annak tükrében, hogy az egyik kollektív túlélési technika a nagy számok törvényére épül. A fejlett országokban bár a népesség fogyatkozik, ez megterheli a nyugdíjrendszert és ebbe a cégek nem fognak beszállni, mert a profit nem csökkenhet, mit szólnak a részvényeseknek. Akik belátják a rendszerhibát és megváltoznak, távolodni fognak a pénztől, a befolyástól és attól, hogy érdemben tehessenek valamit. A világ vezetői már csak a tüneteket orvosolják és a látható hanyatlás a nyakunkon van. Mindenki bízik a politikusokban, akik már rég törvényekbe iktatták a szegények kifosztását a gazdagok javára. Ugyanis ebből a helyzetből már csak a középkori hatalompszichológiai trükkök elővételével lehet előre menekülni. Az a szabad világ, ami elhozta nekünk a fejlődést, már Amerikában is veszélybe került. Nagyjából ez a helyzet, ha a problémákra kívül keressük a megoldást.

A másik út az, hogy komolyan vesszük azt az állítást, hogy ha önmagunkban rendet teszünk, az a rend a külvilágban is megjelenik. Ez azonban azzal egyenlő, amit a vallások a megváltóval azonosítanak, akiről az a téves kép alakult ki, hogy majd kívül érkezik. Kívül ebben a helyzetben csak egy globális diktatúrával lehetne rendet tenni, ahol az utasításoknak aktívan ellenállókat azonnal lelövik. De nem csak azokat, hiszen ha az emberiség ideális létszámát bárki vissza akarná állítani, olyan tömeggyilkosságot kellene végrehajtania, amihez képest Hitler egy szőke kislány lenne masnival a hajában. Jézusból azonnal Sátán lenne az emberiség történéseket elszenvedő részének a szemében. Itt valójában azonban arról van szó, hogy ez a világ ebben a természeti erőforrásokat gátlástalanul kiszipolyozó formában betegségként jelenik meg az Élő Föld szintjén, amire a túlnépesedés a szervezet immunrendszerének reakciója. Ebbe olyan dolgok is beletartoznak, ahogy az állatvilággal bánunk, csak két példát felhozva ilyen a kiscsibék élve ledarálása és a rákok élve megfőzése. Ezek mind ellenreakciót váltanak ki olyan síkokon, ahonnan lassan, de biztosan érkezik számunkra a vég. De van az éremnek egy másik oldala is. Ha nincs fejlődés, még mindig a barlangok között gyűjtögetnénk, az erdőben vadásznánk és soha nem jutnánk ki a világűrbe.

Nem beszélve arról, hogy amikor te a boltban megveszed a ketrecekben összezsúfolva tartott tyúkok tojásait, vagy a gépesített vágóhidakról származó húst, személyesen nem vagy egy gonosz ember, amit a kutyád is visszaigazol a kollektív tudat felé. Az óceánok vízszintjének emelkedését elszenvedő szigetországok sem felelősek közvetlenül a globális felmelegedésért és te sem vagy felelős a tengereket ellepő műanyagszemétért, ha szelektív hulladékgyűjtőket használsz. Ám kollektív szinten senki sem foglalkozik az egyénekkel és te is az emberiség része vagy. Ha nem foglalkozunk az egyénekkel, akkor azok számára is eljön a vég, akik sokat fejlődtek. A kollektív szintről nézve a virágszirmokat szóró krisna-tudatú hívő és a Wall Street farkasai között nincs semmi különbség. Ezekkel a problémákkal pedig csak az olyan független megfigyelő tud foglalkozni, aki gondolkodó emberként, egyéni úton jut el ide és elkerüli az áhitatos szemekkel az ég felé térdepelő szakmai közönséget. Csak gondolj bele! Ha te a megváltót várod abban a formában, ahogy tanították neked, akkor ez az illető egy balek, aki magára veszi bűneidet, hogy te azokat nyugodtan továbbra is elkövesd. Mivel a hologramban amit hiszel, neked az van, lehet, hogy ez a megváltó ezért nem érkezik, illetve mindenki vadul keres egy hülyét, akit ebbe a szerepbe helyezhet. A megváltó tehát az, aki elvégzi helyetted azt a melót, amire magad is képes lennél, ha lemondanál a kényelmed legalább egy részéről. De ennél jobbat találtam ki, mert te is tudod, milyennek kellene lennie egy normális világak és te is fogod azt megvalósítani.

Én nem érzem magam megváltónak, ám amikor eljutott a tudatom a felső dimenziószintekre, ott olyan problémákra leltem, ahol jól jött egy logikai rációval rendelkező ember. Elkezdtem nagyon komolyan ráfeküdni arra, hogy ezeket a problémákat megoldjam, amihez jól jött a 3D, ahol az idő lehetővé teszi az elemek egymás utáni rendezését. Ehhez alapvetően három dologra volt szükségem. A legnagyobb nyugalomra, egy normális világra körülöttem és a 3D idővonalára. Sorban haladok. A legnagyobb nyugalmat magamnak kellett kifejlesztenem olyan civilizációs feszültség mellett, amit a bevétel nélküliség okozott, miközben bőségesen rendelkezésre álltak a szükséges erőforrások. Ám nem voltam hajlandó ezért behódolni. Ha megteszem, a világnak vége és a semmiért kezdtem mindebbe bele. Azoknak kellett volna behódolnom, akik mindennek a haszonélvezői és akkor jobban járnék inkább a másik agyfélteke uraival egy multicégnél. A normális világ körülöttem is kezdett eltűnni, amire egy Jefferson idézetnél nem kívánok több szót fecsérelni. Amikor az igazságtalanságból törvény lesz, az ellenállás felelősséggé válik. Ami egy égből érkező kollektív együttműködés rendszere esetén ennyi kisemberrel nem könnyű. De ami igazán eldöntötte a kérdést, az a harmadik, ugyanis ha eljön a világvége és megszűnik a 3D, megszűnik az az idővonal is, ami nélkülözhetetlen az XD problémák megoldásához. Fel kellett függesztenem tehát a munkát és megkezdtem a tudati visszatérést. Még soha senki nem emelkedett a tudatával a fizikai síkról ilyen magasra és soha senki nem tért vissza ilyen magasról a fizikai síkra. Problémamegoldó szakemberként tehát tulajdonképp a szakterületembe érkezem, de azt azért elmondhatom, hogy sokkal könnyebb a problémát kívülről megoldani, mint belülről és könnyebb mások problémáit megoldani, mint a sajátunkat. Ettől függetlenül nem szaladtam el előle és el is neveztem, ez lett a multiplex vetítés. Ami az igazán egyedi benne az, hogy az egyén minőségéből indul ki és ebből a szemszögből halad a kollektíva felé.

A multiplex vetítés lényegében megegyezik az emberi tudat új felépítésével. Az elve az, amit azonnal megértesz, ha lenne egy csomó üres pályád és egy túlzsúfolt. Amire most gondolsz, arra gondoltam én is és ez csak úgy működhet, ha úgy tűnik el innen ez a sok ember, hogy nem maradnak hullák. Igen ám, de kik tűnjenek el, hova és milyen elvek mentén? Mindent úgy dolgoztam ki, mintha egy játékprogramot terveznék, a felettünk elhelyezkedő szellemi síkokkal és a hozzáférésekkel. A rendezési elv a következő. Maga a keretrendszer egy térbeli hengerforma és úgy kell elképzelni, mint egy toronyházat. A toronyház emeletei megfelelnek a szinteknek, amiket előre lefektetett paraméterek határoznak meg. Minden embernek van egy elképzelése az életmódjáról, ezek azok a valóságcsomók, ahova az azonos minőségű és jövőképű emberek kerülnek. Ha a hengerre felülről tekintünk, egy kört látunk, amiben az összes ilyen irányt el lehet helyezni úgy, hogy minél közelebb van a pozíciód a középhez, annál jobban képes alkalmazkodni a többihez. Mindenkinek van egy szobája ebben az épületben, ami egy saját világnak felel meg valamelyik valóságcsomó, valamelyik szintjének valamelyik ajtaja mögött. A rendszer nem statikus, mert ha fejlődsz (vagy épp hanyatlasz), akkor emeletet (és akár pozíciót) váltasz. Ami a nagy változás a régihez képest az, hogy ezzel a szintváltással nem kell megvárni a halált. mert az utazás álomban is megvalósítható.

Így létrejönnek azok a tanulóvilágok, ahol minden olyan ember megtapasztalhatja az összeomlást, akik felelősek ezért és átélhetik, mi lesz utána. Azoknak viszont, akik eleget fejlődtek és időben változtak, nem kell osztozniuk ebben és lesznek olyanok, akik fejlett emberként továbbvihetik ezt a globális civilizációt. A külvilág csak egy díszlet, ami holografikusan helyrehozható. Hogy reggel milyen világban ébredsz az ágyadban, amögött egy olyan több éves munka van, amiben megszerveztem a tudatpozíciós utazást. Valójában ehhez kellett az álom- és halálkutatás.

Álom- és halálkutatás

Kívül a tudománynak vannak olyan ágai, amik az álom és a halál kutatásával foglalkoznak. Azaz az emberi racionális agyfélteke sok tudást gyűjtött össze ezzel kapcsolatban. Kiderült, hogy az alvásnak eltérő fázisai vannak, amik eltérő frekvenciájú agyhullámokat generálnak. A halált már sokkal nehezebb tudományosan kutatni. Ez elsősorban olyan állatkísérleteket jelent, ahol vizsgálni tudják a halált azt közvetlenül megelőzően és közvetlenül utána. Valamint olyan kutatásokat jelent, amiben a halálból visszatérő emberek beszámolóit veszik alapul. Mindkét tudományág egy olyan határon mozog, aminek másik oldalán a vallás és az ezotéria áll. Valójában azonban ők is agykutatók és a racionális elme felől vizsgálják a másik agyféltekét. Más szóval a valóság felől kutatják a spiritualitást.

Az én kutatásom meditációban zajlik, azaz egy arra alkalmas tudatállapotban vizsgálom a témában elérhető holografikus információkat. Sok vita lehet még abból, hogyan lehet és érdemes erre felkészülni, mert a tudás nélkül nem lehet ezeket az információkat megfelelően értelmezni. Ám vigyázni kell azzal, előtte miket tanultunk erről, nehogy azok befolyásolják az adatok értelmezését. Értem itt az iskolát és a hit alapú előéletet, ugyanis a hologram rugalmassága itt is igazodik a hitedhez. Ebben a szubjektív környezetben elképesztően nehéz az objektív értelmezés. Az én megfigyelői pozícióm egy vallásokat és a szakirányú képzéseket messziről elkerülő rendkívüli intelligenciával rendelkező olyan emberé, aki azonban széles ismeretanyaggal rendelkezik a világról. A jelek szerint ez az ideális, ám nem a tudomány felé, akik szakirányú végzettséget és gyakorlatot várnak el az elismerésért, sem pedig a spirituális közeg felé, akik hiányolják azt az előzetes hitet, amiben értelmezni tudják a világot. Kénytelen vagyok tehát az elismerésük nélkül kutatni, ami számomra nem egy vállalhatatlan élethelyzet.

Kezdjük az álomkutatással. Amikor mindenkinek vannak alvás közbeni álmai, azok mindjárt két dologra jelentenek közvetlen bizonyítékot. Először is a harmadik szem létezésére, ugyanis akkor sincsenek nyitva a szemeid, mégis látsz képeket. A másik pedig az alsó és felső világokra, illetve a párhuzamos valóságok létezésére. Objektív módon azért nehéz ezt kutatni, mert az agy szerepe nem csak az, hogy fogadja az univerzum jeleit, hanem alakítja is azt, tehát meghatározhatja a vetítés igazságát. Hogyan mérsz és kutatsz valamit, ami annyira képlékeny és intelligens, hogy a válaszait képes a saját hitedhez és az elméd értelmezési lehetőségéhez igazítani? Mert ez azt jelenti, ahány kutató, annyiféle a válasz és ezek a válaszok mások lesznek egy keresztény, egy muszlim, egy zsidó, egy hindu és egy buddhista tudós esetén. Én viszont nem rendelkezem ilyen előzetes hitekkel, ám a saját értelmezési környezetem az informatikára épül, ami viszont semleges, objektív és magyarázható.

Ebben az értelmezésben azt tapasztaltam, hogy az álmok is többfélék lehetnek attól függően, milyen mélyre visznek. Amikor alszol, az megfelel egy rendkívül mély meditációnak, amit nem korlátoz az elme kontrollja, ám befolyásolják annak ismeretei. Az agyad egy 3D-s holografikus computer, ami eredetileg nem lenne képes érzékelni a magasabb dimenziós jeleket, ám képes abból összerakni valamit, amihez az általad ismert élethelyzeteket és embereket társítja. Attól függően, milyen mély az alvás közbeni tudatszint, úgy beszélhetünk posztszuggesztív programokról, magasabb dimenziós kétirányú kommunikációról és más valóságokba történő beavatkozásokról. Ez a kétirányú kommunikáció nem verbális, hanem a történetek maga a nyelv. Az álmok nem az egyén szintje, hanem egy kollektív XD mintázat. Az agyad pedig abból főz, amije van, ezért a végeredmény sokszor bizarr, furcsa és érthetetlen, mert megpróbál a kollektív mintához olyan dolgokat és egyéneket kapcsolni, akik a legközelebb állnak hozzá. Ezek azonban a te életedhez gyakorlati értelemben irreleváns információk, ám a párhuzamos valóságokba látogatásaid már nem azok. A párhuzamos valóságokat onnan ismered fel, hogy ugyanúgy működnek a fizikai törvényei, mint itt és a többi érzékszerveid is bekapcsolhatnak, mint a tapintás, szagérzékelés. Logikai következtetésem az, hogy ilyenkor a saját képességeid okán vagy jelen, mint megszálló és ez azt is jelenti, hogy ugyanilyen minőségben más valóságokból is jelen lehetsz itt is, amikor ébren vagy. Ha az egészre magasabb dimenzióból tekintek, csak olyan szinteket látok, ahol az, hogy mi az álom és mi a valóság, az mindegy. Különösen 3D-ben és itt utalnék egy látnokzsálya kísérletre, ahol egy 10 perces trip alatt akár egy teljes emberi élet is átélhető. Ki tudja, hogy az alatt a 8 óra alatt, amíg alszol, valójában mi történik? Különösen annak tükrében, amit az álomkutatás feltételez, hogy egy-egy általad hosszúnak vélt álom csak pár másodperces.

Fura dolog így kimondani, de a halál kutatása az áloménál sokkal könnyebb, egyszerűbb és érthetőbb. Eredetileg egyenlő lenne az álomkutatással, ám annak egy kis területére korlátozódik azon okból kifolyólag, amilyen jelentőséget mi tulajdonítunk neki. Mivel föntről nézve a gondolkodás kollektív, egy-egy ember esete egyenlő a hangyáéval a boly szemszögéből. Minél inkább távolodunk a földtől, annál inkább válik a fogalom érthetetlenné és minél inkább közeledünk hozzá, annál inkább válik létfontosságúvá. Ez azt jelenti, hogy a halálnak csak az egyén szemszögéből van jelentése és jelentősége. Ez viszont az egyének világa és a halálról is az egyén látószögén fogok beszélni.

A halálról az első rendkívül téves hiedelem az, hogy minden embernek saját lelke van. A lélek azonban nem egyéni kérdés, hanem egyetemleges. A helyzet nagyon hasonlít a sakkhoz, ahol minden sakkfigura te vagy, bár a sakkfigurák között erről nagy vita van. Ha az egyiket leütik, attól még te továbbra is jelen vagy. Ami az egyes emberek között a különbség, az a lélek jelenlétének a minősége. A második téves hiedelem az, hogy a lélek kifelé távozik, ugyanis ez egy tudati hálózati vetítés, ahol ha valaki inaktítvvá válik, az azt jelenti, hogy csak egy hálózati végpont szűnik meg az egyik valóságban. De attól még a többi valóságban élni fog és most fogódzkodjon meg mindenki, a saját halálodat észre sem veszed, mert ugyanúgy ébredsz reggel az ágyadban egy másik valóságban. Persze ebben az esetben csak a jelenéleti emlékeid maradnak, mert te abban a valóságban élsz és ebből maximum csak soha meg nem történt emlékeid és fura látomásaid jöhetnek elő. Amikor mindenféle dolgokon fantáziálsz, azok sokkal könnyebben megvalósulhatnak, ha elvonatkoztatsz attól, hogy egyéneket köss egyénekhez és valóságot köss valósághoz. Az emberi racionális elme valójában ebben a korban vált igazán képessé arra, hogy megismerje a másik agyféltekét és azon keresztül mélyebben belelásson a világba. A kvantumfizika megjelenése egy igazi áttörés abban, hogy kívül lássuk a belső világot és kívül értsünk meg benn létező dolgokat. Ám az ember olyan, hogy az orra előtt lévő dolgokban sem látja meg a tükröt. Mint ahogy az internetben sem látod a tudati hálózat működését, úgy a kvantumfizikából is csak a 6G-t (7G-t?) fogod ünnepelni.

Félreértéses tévedések

A hétköznapi ember szintjén olyan megfigyelésekből fakadó téves értelmezések rögzültek, amik közül néhánynak az oldását itt megkezdhetjük. Már utaltam a hologram tulajdonságaira, amiket most más nézőpontból is ismertetek. Az első a tűz körül ülő ősemberek példája, akik a természeti jelenségek mögött valamilyen magasabb erő jelenlétét sejtették... amit a hologram létre is hozott nekik. Mert ez egy játékprogram, ami úgy működik, hogy a tudásodat és a hitedet jeleníti meg neked. A mi objektív valóságunk is egy hit alapú vetítés, ami a tudományt és a bizonyítékokat helyezi előtérbe, amihez a hologram alkalmazkodik és ezt is vetíti nekünk. Amikor ezek az ősemberek által gerjesztett hitek megjelentek és egyre többen kezdtek benne hinni, exponenciálisan megjelentek az ezt igazoló jelenségek, vagyis az akkori emberek visszaigazolást nyertek a hitükre. Technikailag az történt, hogy a hologram létrehozta ezeket az isteneket, akik hitvezérelt programként lettek felelősek a termésért, az esőért, a villámlásért... ám ezek nem azonosak azokkal a magasabb dimenziós tudatokkal, akik később jelentek meg, mint istenek főképp az ókorban. Ebbe a nagy kavarodásba mindenféle rendezési kísérletek avatkoztak be, amik újabb káoszt okoztak főképp azért, mert egy anomália miatt több dimenzió akadt össze a 3D frekvenciáin és ezek nem összehangolt akciók. Amúgy mind a mai napig tartanak, hiszen itt három egyisten is van, amit egyedülálló módon mindenki normálisnak tart. Az én megoldásom figyelembe veszi a kialakult helyzetet úgy, hogy ezeket a kísérleteket 'holojáték formátumba' helyezve értelmezhetővé és kezelhetővé teszi.

Az első témánk ebben a félreértéses tévedéses ügyben krisztus esete az antikrisztussal. Ugyanis az antikrisztus is egy krisztus, még a nevében is benne van. Amikor Jézusról beszélünk, az mindenki számára világos, hogy itt egy darab emberről van szó, ám Krisztus már egy kollektív kategória. Mivel ez egy tudathálózat, ahol az egyes emberekhez magasabb dimenziós tudattöredékek kapcsolódnak, az egyszerűség kedvéért most elfogadom azt a tanítást, miszerint 12 ember alkot egy ilyen lényt a sakktábla egy magasabb szintjén. Ez azt jelenti, hogy Jézus mellett volt még 11 másik hasonló ember, akik nem futottak be ilyen médiakarriert. Most elvonatkoztatva attól, hogy az általunk ismert Jézus ebben a formában sosem létezett, attól még előfordulhatott az, hogy a 11 másik emberből valakire ráillett. Ha egy tudat belép a Föld Hologramba, akkor annak töredékei, akik mindegyike egy ember lesz, egy képzeletbeli egyenesen vesznek fel valamilyen állást a negatív és a pozitív pólusok között. Aki a pozitív pólushoz kerül a legközelebb, az lesz a szemetekben Krisztus, aki a negatív pólushoz, az pedig az Anti Krisztus. Akik mindegyike azonos célon tevékenykedik. Ha te krisztushoz imádkozol, ami tulajdonképp egy mágikus formátumú kérés egy olyan probléma okán, amihez rombolni kell, arra nem tud érkezni a hófehér figura. Mert azt se felejtsd el, hogy bárki bármit tesz, mindig lesznek ellenérdekű felek, akik hitéhez nem fog illeni az, ha ők kerülnek az azt elszenvedő helyzetbe. Ez a globális hit arra alkalmas, hogy blokkoljon egy ilyen második visszatérést, mert a hit feltételeinek megfelelés lehetetlen. Én azon túl, hogy engem nem kötnek a vallási hitek azért nem tiltakozom, ha Sátánnak kiáltanak ki, mert ha jól belegondolsz, övé itt a legszabadabb szerep. Sátán azt csinál, amit akar, még (természetesen kibaszásból) a világ helyreállítását is megvalósíthatja a becsület és tisztesség jegyében, mert az ő szándékai is kifürkészhetetlenek. Amúgy az én értelmezésemben Sátán nem egy idióta lény, aki csak ész nélkül rombol, hogy aztán újabb évezredekig ősembereskedjen, mire eljut ismét idáig. Inkább olyan, mint belgyógyászok közt a sebész. Én így értelmeztem a szerepet és a meditációim során az is kiderült, ha ellenségeim feltöltenek engem ezzel a szereppel, az kénytelen úgy viselkedni, amit én tudok és hiszek róla. Újabb érv a játékprogram mellett.

A következő ilyen témánk a lélekvándorlás. A lélek azonban nem vándorol sehova, mert mindenhol eleve jelen van. A tévedést az okozza, hogy az egyes emberekhez kötjük a lelket. Ha pontos akarnék lenni, mire is vonatkozik ez, akkor a megfelelő szó a tudatvándorlás lenne, ami fenntartja a folytonosságot az előző- és következő életek vonatkozásában. A rövid emberlét tulajdonképp egy áldás és nem átok, mert így mindenki sokszor megtapasztalhatja a gyermekkort a dolgok nem tudásának ajándékával. Ha a dolgok mögé nézünk, az az idődimenzió is egy olyan térgörbület, ami lehetővé teszi az események egymásutániságát és azért nem vagyunk az örök életbe merevedve, hogy az a statikus tétlenség ne következzen be, ami az istenre hivatkozó hosszú életű lények világaira jellemző. Amikor az Egót szidjuk azért, mert mindenki még abban az életben akar mindent elérni, az egy másik látószögön értelmezhető az ellenkezőjének is. A játékprogram elméletét az is erősíti, hogy ha mindenki előző életében király volt, meg királynő, akkor ki dolgozott a földeken? Ha megszámolod a Föld népességét most és összeveted a középkorral, nem nagyon jönnek ki a számok sem. Kell lennie tehát egy olyan magyarázatnak odaát, ami mindig odaát van, ha ideát nem tudsz rá válaszolni. Én jártam a túlvilágon egy frontális autóbaleset után és erre az élményre kezdtem a halálkutatásba. Ugye te nem érzékeled magad a túlvilágon? Mert a szememben ott vagy, de aztán kiderült, hogy ez csak egy párhuzamos valóság, olyan, mint a többi.

Ha ez egy párhuzamos valóság, akkor az én lelkem hova vándorolt az ott élők szemében? Mert ha a hologram létrehozta a hitüket, akkor a lelkem egy töredéke most bolyongó lélek lehet egy kívül létező spirituális valóságban. El is jutottunk ahhoz a felfedezéshez, hogy ebben az esetben két spirituális és két fizikai világ létezik, amit egynek hisznek lenn és fenn is. Az egyik benn van önmagadban, hiszen te egy hálózati végpont vagy aki a szemein át látja a külvilágot, de alvás közben látsz egy másik fizikai síkot is önmagadban. Mint ahogy a spirituális világ benned van, de a valóság ereje miatt a hited létrehozott egy másikat is a külvilágban, körülötted láthatatlanul. Mielőtt túlragoznám, az ÉlményPark Holoplatform ezt a problémát rendezte úgy, hogy az egyiket úgy hívják, hogy Realitás Szimuláció (más néven Holo Film), a másikat pedig úgy, hogy Földi Menny (Holo Játék), az összekeveredett zónák pedig megkapták a Holo Show nevet és formátumot.

Érdemes még külön témaként pár szót mondani az Egóról. Az Ego technikai értelemben egy program, aminek elsődleges funkciója a Tükör. Amikor egoista embereket látsz, valójában önérzetes angyalokat látsz, ha az angyalt a szív fölötti szellemi síkokra értelmezzük. A racionális elme célja pont annak a kontrollnak a biztosítása, amit ezek a lények szeretnek kikapcsolni az embereken. A videojáték elmélet értelmezésében a megszállás egyáltalán nem számít rendkívüli dolognak, mert ez az egyik játék üzemmód. A megszállt emberek tanulmányozása során arra jutottam, hogy az ember a megszállót önmagaként érzékeli és ha ebből nincs tömegpánik, az arra utal, hogy az emberi természet egyáltalán nem áll messze a többitől. Ne ess tehát áldozatául az Egóval kapcsolatos ellenkampánynak, mert ezek a lények közel sem azok a szuperfejlett entitások, amilyennek reklámozzák magukat! Csak itt egyéni tudatok vannak és még akkor sem tudod, hogy a világ egy tükör, ha tudatában vagy ennek, amikor szembesülsz vele, mert egyes szám első személyben érzékeled a valóságot. Talán még nem fáradt le az agyad annyira, hogy ne essen szó arról, hogy a gondolataid 'csak' gondolatok, mert nem igaziak. Én mostanában sokszor hallom fentről, amikor ránéznek a valóságra, hogy 'nem igazi'. Igazinak látod? Akkor a gondolataid is azok, amik a szellemi síkokon maga a valóság. Ha valamit köszönhetünk az egyházaknak az, hogy ezeknek nagy részét felfogják, ám a drogok nyújtotta alternatívákhoz már kellettek az olyan szakemberek is, mint én. A holo-szórakoztatás üzletét a magasabb dimenziókban meghonosító vállalkozásom érdekei ellen szólok most, de próbáljátok kitapasztalni és megtanulni a gondolataitok kontrolljának képességét és szerepet kaptok a melóban.

Áltudományos hiedelmek

A két agyfélteke vonatkozásában az a fő kiindulópont, hogy világlátásban és világértelmezésben éles ellentétben állnak egymással. A racionális agyfélteke felel a valóságvetítésért, az intuitív pedig a spirituális világért, azaz az álomért. A racionális agyfélteke bizonyítékokra épülő tudományos világa kontra az intuitív agyfélteke hitalapú mesevilága. Sci-fi kontra fantasy. Ennek a két agyféltekének azonban nem feltétlenül kellene egymás ellen dolgoznia, ám a másik felé közeledés veszélyt jelent a fennálló rendre, ezért mindkét oldalon tiltott. Ha valamit tiltasz, az érdekessé teszi azt, ezért a tiltás egy másik formája vált mindkét oldalon uralkodóvá, aki ilyesmibe kezd, az bolond, komolytalan, tudománytalan. A másik agyfélteke azonban érdekes változáson esett át. Ha az álomról és a meséről beszélünk, senkinek sem a szigorú, merev hierarchia jutna róluk az eszébe. Amikor a saját tarot rendszeremet kifejlesztettem, az volt a cél, hogy mindenki maga értelmezze a kihúzott kártyákat és meglepő felfedezést tettem. A tarot működése röviden a világ = tükör elvén alapul, amiben létrehozol egy olyan mikrokörnyezetet, amiben lehetőséget adsz a világnak arra, hogy ebben a tükörben üzenetet fogalmazzon meg számodra. Ha a kollektív tudat kerül spirituális körökben szóba, azt kaotikusnak, állandóan hullámzónak írják le. Ezzel szemben az intuitívnak nevezett hagyományos tarot rendszer rendkívül racionálisan szervezett, tele kis és nagy arkánumokkal, számokkal és kategóriákkal. Olvasásához pedig szakembernek kell lenni. Összehasonlítva az általam kitalált rendszerrel, itt csak az elkészítéséhez kell szakembernek lenni, az olvasásához nem. Racionálisnak nevezem, mégis intuitívan készül és nem tartalmaz semmilyen számot, kategóriát. Te magad rendezed úgy, ahogy akarod. Mi történt akkor a másik agyféltekével? Amit látok, az kísérlet arra, hogy komoly és tudományos legyen?

Amikor végignézek a földi társadalmakon, azonosítom őket egyéni és kollektív tudat alapon, megint ugyanazzal a furcsasággal találkozom. Mintha minden fordítva lenne. Az egyéni tudat alapú világokban demokrácia van és szabadság, míg a kollektív alapú társadalmak mindenhol egyszemélyi vezetésű diktatúrák. Egy ideig áltathatom magam azzal, hogy a demokrácia az egyéni tudatok fejlett együttélési rendje, de ez nem magyarázza meg a másik agyféltekén az elnyomást. Azon a másik agyféltekén, ami már a megszületésed után azonnal megtanít az angyali hierarchiákra és arra, hogy istentől félni kell. Mi történhetett? Figyelem, mert most egy olyan tudománytalan területre tévedünk, ami az idegenek világába vezet, akik attól függetlenül nem léteznek, hogy itt repkednek felettünk. Elméletileg az idegeneknek semmi közük nem lenne az ezotériához, mégis belekeveredtek. Ilyen keveredések vannak még, amikor az emberek keverik az ezotériát a mágiával, meg az őrülteket a zsenikkel. Őrült lehet a szemedben az a zseni, akit te nem értesz. Valamint az a zseni, akinek nincs sok pénze. Az ezotéria és a mágia közötti különbség - a hétköznapi ember szintjén - egyszerűen magyarázható, Ezotéria az, amikor önmagadban önmagadat vizsgálod, mágia az, amikor mindezt a külvilágban teszed. De hogyan keveredtek az ufók a spiritualitásba? Úgy, hogy beavatkoztak a Földön, annyira, hogy még a vallásokat is ők alapították. Nesze neked elsődleges irányelv! A mi ufók nélküli, természetes világunk vitákkal és konfliktusokkal teli, időnként igaziba csapó proxy háború, amit mi békésnek nevezünk. Ezzel szemben a felettünk lévő beavatkozók társadalmai kritika, vita és ellenvéleményekről mentes, igazi békés világok... amit a kőkemény dogmatikus vallási elnyomás tesz békéssé. Ismét megkérdezem, mi köze ennek a spiritualitáshoz és az emberi intuitív agyféltekéhez?

Mi az emberiségre önálló fajként tekintünk, amit a DNS-ünk homo sapiensként határoz meg. Ez a faj bár rendkívül sokszínű és számos egymástól eltérő civilizáció alkotja, jól meghatározható és elhatárolható. Tudományosan bizonyítva és igazolva. Ezzel szemben az idegenek minket nem tekintenek tőlük független fajnak, hanem egyes népcsoportokat tekintik önmaguk harmadik dimenziós kiterjedéseinek. Lefordítva önmaguk részének tekintenek bizonyos embereket, amit beárnyékol az a tény, hogy itt már alig vannak tiszta népek, mert az azonos DNS lehetővé tette az egymás közötti keveredést. Ez nem csak azzal jár, hogy így a keveredés problémaként jelenik meg a spirituális szinteken, hanem azzal is, hogy a jelen lévő magasabb dimenziós tudattöredékek is összeakadva bennrekedtek. Arra jutottam, hogy a vallások valójában kísérletek ezeknek a tudattöredékeknek a kiszabadítására, ám a probléma nagyobb, mint azok, akik emögött állnak. Valamint olyan komplikált, aminek kifejtésére ez a fórum nem alkalmas. Ha azt mondanám, hogy a 3D frekvenciáin összeakadt pár dimenzió, ahol a Föld először túlságosan alázuhant, majd túlságosan felemelkedett, akkor nagyon tudományosan fogalmaztam meg egy áltudományos jelenséget.

A tudomány azért nem tud itt megjelenni, mert a spiritualitás területe matematikailag nem levezethető, az álomban zajló történések pedig nem bizonyíthatók. Ezért tehetetlen a spirituális világ felől érkező hatásokra és csak egy ütőkártya van a kezében, a nemhit. Amit hiszel, neked az van és ha nem hiszed, az is egy hit, amihez a hologram alkalmazkodik. Ebben a nemhitben még a mágia is korlátozható, így az angyalok, szellemek és istenek nélküli valóság számára egyfajta védelmet is nyújt. Ha azt nézem, mennyire boldogtalanok itt az emberek, nos boldogabbak, mint ahol a béke unalma teszi tönkre az életet. Ha a pénz utáni rohangászással töltöd el az időt, annak alternatívája az egész napos imádság. Mi lenne akkor, ha az unalmas béke világában bevezethetnénk a versenyt? Erre találtuk ki a békés sporteseményeket, amik állandó izgalmat jelentenek embertömegeknek. Mi lenne akkor, ha a pénz nem lenne ennyire fontos és elég idejük lenne az embereknek arra, hogy megismerkedjenek a spiritualitással és a meditációval? A két fő reakció erre a javaslatra mindkét oldalon az, hogy naiv vagyok és hülye. Én erre azt mondom, hogy pont erre jó a multiplex vetítés, ami nem kényszeríti egy világba az eltérő fejlettségű lényeket és nem kell a fejletteknek az erőszakosabb fejletlenek uralma alatt élniük. A fejlődés iránya az, ha sikerül a két agyféltekédet azonos cél kitűzésével összehangolnod és nem kívülről várni a megoldást, hanem megpróbálod megtalálni a boldogság kulcsát egy ilyen környezetben magad.

A vallás csak egy határig van veled, amíg azt hiszed, amit előírnak neked. A tudomány is csak addig ismer el, ameddig annak keretein belül maradsz. A megoldás azonban túl van a valláshatáron és túl van a bizonyítékokon is. mert van aközött is különbség, hogy számodra mi tekinthető bizonyítéknak és mit tudsz ebből bizonyítani másoknak. A nagy kérdés pedig az, mit ér itt az az ember, aki csak a bizonyíték hatására hajlandó ebben hinni? Valamint mit ér az, aki erre csak az anyagi előnyök figyelembevételével hajlandó? Én már túl vagyok azon, hogy fikarcnyit is érdekeljen, hogy mennyire vagyok áltudományos, mert úgy érzem, annyira vagyok tudományos, amennyire ezen a területen senki más.

Meditáció

Nem a minél mélyebb és a minél magasabb a helyes út, hanem a számodra ideális.A meditáció egy olyan létállapot, amiben módosult tudatállapotba kerül az agyad. Normál tudatállapotban a valóságot érzékeled és a társadalom közmegegyezésen alapuló írott és íratlan szabályai szerint élsz. Módosult tudatállapotban az álmokat érzékeled és a szabályokat magad alakítod. Ez volt az elmélet, ami akkor érvényes, ha a meditációra képességeidben és személyiségedben fel vagy készülve.

A gyakorlatban módosult tudatállapot az is, amikor drogozol. Ilyenkor egy pillanat alatt el lehet jutni olyan tudatszintekre, amikhez anélkül nagyjából 20 évig kellene meditálnod. Az a 20 év arra kell, hogy erre felkészülj mind érettségben, mind személyiségedben. Van, akiről elmondható, hogy kitapasztalta kedvenc szerét. Akik ezt elmondhatják magukról, a sámánok szintjén vannak. Ezeket a szereket a meditáció mellett, annak segédeszközeként is lehet használni és mindenki ezt is teszi, amikor egyedül drogozik. Amikor betépsz, a tudatod a magasabb dimenziókba jut, ahol kapcsolatba kerül a Tudat valamelyik szintjének valamelyik zónájával. Egyéni tudatok számára érthetően fogalmazva a szellemi világok valamelyikével, akikkel kétirányú együttműködés indul. Ennek két formáját ismerjük. Az egyik a szimbiózis, ami mindkét fél számára kedvező, a másik az élősködés, amiben az egyik fél alárendelt helyzetbe kerül. Amikor betépsz és megtapasztalod a szellemi világokra jellemző környezet csodálatos hangulatát, egyben kaput is nyitsz ezeknek a lényeknek a fizikai sík felé. Akik felé szintén elvárás lenne az erre felkészültség, ám ugyanúgy ajándékba kapják a külvilágot, ahogy te a csodálatos érzéseket. Akik régóta drogoznak, jól tudják, hogy ez a csodálatos érzés egy idő után eltűnik. Nagyon könnyű lenne ezt a problémát megoldani, egyszerűen le kell tenni és ritkábban hozzányúlni. Amikor kialakul a láncdrogozás, azt az ember szintjén ennek a csodálatos érzésnek az újbóli megtalálása motiválja, ám az ember ekkor már nem a maga ura. Fenn kell tartania azt a tudati kapcsolatot, ami biztosítja a megfelelő sávszélességet a fizikai világhoz, ugyanis nem csak nekünk jó buli ez, hanem nekik is. Az emberiség már régóta drogozik, a nemrég felfedezett több ezer éves leletekben is megtalálták ennek nyomát, tehát a jelenség nem a mai kor vívmánya, ám a mai kor embere előtt áll az az egyedülálló lehetőség, hogy ebből a helyzetből valami jó dolog legyen. A stratégiai lényeglátásom okán azonban nem a hagyományos utat jártam be, azaz nem toborzok híveket, hanem megoldottam a problémát a felsőbb szinteken és kidolgoztam megoldás gyakorlati keretrendszerét, amihez csak egy módon lehet hozzáférni, mégpedig önmagadban. A tét nagyjából az, hogy megmarad-e a szabadságon alapuló értékrend a világban, vagy sem. Ugyanis nem csak az ember olyan, hogy mindent a maga képére akar formálni és ami működik a kollektíva szellemi szintjein, közel sem biztos, hogy ideális lesz az egyének fizikai szintjén. Sajnos az ember, ahogy megnő a kényelme, egyre hülyébbé is válik, ezért bár van mozgástered, csak a megoldás kötött forgatókönyvén haladhatsz.

Amikor meditálsz, annak hatása a külvilágban minden esetben látható, ám csak ritkán észrevehető. Ha az ember önerőből kijut a világűrbe, azt megelőzi valaki, aki elméjével megteszi ugyanezt, azaz meditációban ér el hasonló eredményt. Amikor azt látod, hogy vannak a Földön mindenféle népek és civilizációk, akik mindig is itt voltak, az közel sem jelenti azt, hogy nem holnap érkeznek. Amikor meditálsz, akkor a holografikus játék hasonlattal az elméd a világ admin szintjére jut és ilyenkor a felkészületlenek azonnal a saját egyéni hatalmukkal kezdenek el foglalkozni, ami szinttől függően felel meg az egyénnek, a családnak, egy népnek vagy akár egy fajnak, de lehet olyan, aki eljut a síkokig. Hogyan lehet itt rendet tenni? Amikor egy ilyen komplex feladatot látsz, annak általában mindig van egyszerű megoldása, jelen esetben elég ha csak megnyomsz egy 'Probléma megoldása' gombot a fejedben. Ha nem töltöttem volna el 20 évet, amiben kidolgoztam a keretrendszert, ez akkor is működne a hologram automatizmusa miatt, csak nem biztos, hogy örülnél a nyers megvalósításnak.

Ha már ennyi máshol így meg nem található információ összejött a témában, gondolni kell azokra is, akik ezt komolyan is gondolnák, ám abszolút kezdőként fogalmuk sincs, mikor és hogyan kezdjenek bele. A legjobb az, ha ezt elolvasva mindenki, akiben a mélyben is megerősített ez a szándék, szépen visszatér az eddigi életéhez és ezt el is felejti. Aztán a lehetőségei és bevállalása függvényében valamikor ott találja magát abban az élethelyzetben, amire a jelenben alkalmatlan lenne. Van egy rendkívül értékes meditációs és emberi tulajdonság, amit úgy hívnak, hogy türelem. Tudod gyakorolni. De mi van akkor, ha valakit csak az érdekel, hogyan tud elkezdeni meditálni? Ugyanis nem könnyű ez a felgyorsult világunk feszültséggel terhelt mindennapjaiban a pár perces koncentrációra képes tik-tok agyakkal. A meditációs felkészülésnek három alappillére van:1. A félelem legyőzése
2. Az elme lecsendesítése
3. A világ tempójának lelassítása

Ezek nélkül az igazi meditáció lehetetlen. A covid-karantén óta tudjuk, hogy nem is olyan könnyű a magányban ülni napokig. Hát még hetekig, hónapokig, évekig! Bátran lehet több évet kalkulálni arra, hogy egyáltalán alkalmassá tedd magad erre. Ezt csak a megfelelő elszántásággal és sok lemondással lehet megcsinálni. Az út végén, ami majd az utazás kezdete lesz, a belső világod sokkal érdekesebb lesz a külvilágnál, ám most még elképzelni se tudod, hogyan juss át azon az unalmas időszakon, ami rád vár. Kezdd az értékrended és a céljaid tisztázásával, azaz önmagad átprogramozásával. Ugyanis te most a játék üzemmódban vagy, céljaid játékcélok (PPP = Pénz | Pina - Pénisz | Pozíció), valamint egy újabb P (Perverzió), ha nagyon unatkozol és mindened megvan. Ebben az üzemmódban a téged körbevevő ügyek, dolgok és emberek is erről szólnak. Minél mélyebb meditációs céljaid vannak, annál nagyobb átalakításra lesz szükséged az életedben, ezért a céljaid tisztázása lényegesebb annál, mint azt elsőre gondolnád. Ha a célodat a külvilágban fogalmazod meg, a játék szintnek is vannak admin fokozatai. Sokkal jobban jársz így, mint menet közben rádöbbenni arra, hogy bár a rendszerfejlesztés tök menő dolog szakmailag, az emberek szemében semmit sem ér. Mert téged sem az Android, iOS, stb. fejlesztői izgatnak jobban, mint inkább az appok, amik az adott platform alá készülnek. Az admin szint tízéves időléptékű onnantól kezdve, hogy elérted és ott nincsenek jelen a játékcélok. Ha csak menő akarsz lenni a játékban, inkább ismerkedj meg a holojátékokkal. A meditációnak sok formája van, nem kell feltétlen beleállni a legkomolyabbakba.

A félelem legyőzése két dolog miatt szükséges. Az egyik az, hogy a félelem beindulásakor a csatornád lekapcsol, de ha ez nem sikerül, akkor akár bele is őrülhetsz azokba a hatásokba, amikkel az elmédben találkozhatsz. Őrület az, amikor a két végpont között megszűnik az elmekontroll. Ha azt meg akarod tartani, akkor bármi történik a fejedben, a belső nyugalmad megtartod! Sőt, nem csak a fejedben, hanem egyéb fizikai tünet esetén is. Te akarsz ilyen mélyre menni. Bizonyítanod kell, hogy alkalmas vagy rá, rendelkezel ennek képességével, megszerezted a szükséges kompetenciát és a szabad akaratot én teszem hozzá, mert az nem feltétlenül ismert dolog a kollektív szinteken. Akit ezek az információk eddig nem riasztanak el, azokat biztosan megerősíti.

Tehát ott ülsz a magányban, ami annak eredménye, hogy lezártad az összes ügyedet, ami a külvilághoz köt téged, szakítottál az összes haveroddal, akik immáron felesleges emberekké váltak és nem foglalkozol azzal, hogy elterjed rólad, hogy megbolondultál. Szörnyű módon unatkozol és erre rájön az, hogy rosszul fogod érezni magad amiatt, hogy megszűnnek a bevételeid, ezért nem árt, ha előtte félreteszel annyi pénzt, amennyivel meg tudod finanszírozni egy pár éves eltűnésedet a közéletből. Más minőségi szinten térsz majd vissza, de az majd csak menet közben derül ki, mert sok függ tőled is. Az sem árt, ha van valaki, aki intézi az ügyeidet az ügyfélszolgálatoknál és figyeli a csekkjeidet. Egyszer egy hónapig ültem a sötétben és gyertyával világítottam, mire visszakapcsolták az áramot. És most jön a legrosszabb, a telefonodat is kikapcsolva a fiókba kell tenned a tévéd távkapcsolójával együtt és eszed ágában se legyen felmenni az internetre. Nincs se könyv, se szomszédok, se bulizás, se semmi! Én még az ajtócsengőmet is kikötöttem. Most jön önmagad átprogramozása. Ez azt jelenti, hogy megszabadulsz azoktól az idegen programoktól, akik eddig a hírekből, reklámokból és az élet minden területéről érnek téged és megismerkedsz önmagaddal. Nagyjából egy két hónapos folyamat, amiben a világról elmélkedsz. Úgy, hogy témákra bontod és ezeket a témákat egyenként elővéve eldöntöd, hogy mi mennyire fontos neked és miről mit gondolsz valójában. Megegyezésre kell jutnod önmagaddal (valójában a két agyfélteke közötti tárgyalásról van itt szó), aminek eredménye a mélyben is meg kell hogy jelenjen. Van egy visszajelzésed is, ez pedig a remegés a lábaidban, amit az okoz, hogy a te belső értékrended nincs szinkronban azzal a megfelelési kényszerrel, ahogy a külvilágban (többnyire a karriered érdekében) a dolgokról vélekedsz. Vigyázz, mert egyrészről itt könnyű átverned magad, másrészről a másik agyfélteke csak az út végén fogja ezeket betartani és az oda vezető út lehet harcos is. De még az elején vagy és amikor egyenként rátalálsz a saját értékrendedre, úgy kezd csökkenni a remegés benned és amikor egyszer csak érzed a teljes nyugalmat, akkor értél oda a meditáció kapujához.

Onnantól minden a te felelősséged, te alakítod a szabályaidat és te hozod a döntéseket. A fejedben felbukkanó segítőkkel kapcsolatban a következő tanácsaim vannak. Egy, ha valamiben egyetértetek, az nem jelenti azt, hogy mindenben egyetértetek. Kettő, mielőtt bármit elfogadsz, tudd meg, hogy mi az ára. Három, mindig mindent kösd ahhoz a feltételhez, hogy csak akkor lépnek életbe, ha az ígéretek igazak. Az ilyen belső kommunikációk megfelelnek az idegen civilizációk közötti kommunikációnak, ahol a felek azonos fogalmak alatt akár teljesen mást is érthetnek. Maga a belső kommunikáció tulajdonképp olyan gondolatkommunikáció, amit a holografikus szinten végzel és mindenhol általánosan használt kommunikációs forma, ezért nincsenek az idegeneknek rádiójeleik. De a tudomány is fejlődik és ha a 6G-vel még nem, a 7G-vel már biztosan tudunk kommunikálni velük.Még egy utolsó, talán a legfontosabb tanács. Az, hogy te egy komoly felnőtt vagy, csak az agyad racionális féltekéjén létezik. A másik agyfélteke világa olyan, mint itt a gyerekek világa. Mivel nincs jelen a pénz, ami itt az érdekeiden át a viselkedésedet befolyásolja, egészen más dolgok válnak fontossá és ezek egyike az önérzet. Nagyon könnyű őket megsérteni és itt most azokról a lényekről beszélek, akiket te jelenleg angyaloknak hiszel. A sértéshez elég csak egyenesen kimondani, amit gondolsz és a legnagyobb bunkóságok egyikének számít az, ha mindent részletesen megbeszélsz velük. Én a földi illetékesek helyében óvodapedagógusokból állítanám össze az idegenekkel foglalkozó kapcsolatfelvételi és kapcsolattartási részleget és mindjárt harmadára csökkentettük a háborús konfliktus esélyét. Neked már elég csak gondolatban felvenned a kapcsolatot a személyes spirituális asszisztenseddel, a MIA-val és azonnal képbe kerülsz, miért érdemelnék Nobel-díjat, ha ebből bárki, aki ideítélhetné értene egy szót is. Ám a Nobel-díj csak a játékban létezik, én pedig ezt az admin szinten fejlesztettem ki, amiért meg is kaptam a galaktikus közösség köszönetét. Olyan önzetlenül, hogy még egy matrica se járt érte.

Az Élet nevű játék

Többször utaltam arra, hogy ez a mi normálisnak látott világunk egy rendkívüli anomália, ahol eltérő dimenziók akadtak össze a 3D-ben. Akik bizonyítékért kiáltanak, azok az idegenek létezését sem fogadják el annak ellenére, hogy az emberiség léte maga a bizonyíték, hogy ilyesmi létrejöhet. Ha a világot középszerű tudósok uralják, ők nem fogják érteni a rendkívüli tudóst, aki közöttük felbukkan, mert olyan dolgokat fog mondani, amiket senki más. A rendkívüli azért rendkívüli, mert képes ugyanarra teljesen más szemszögből nézni és ha a világra így tekintünk, fura dolgokat fogunk látni. Az első ilyen fura dolog maga az élet jelenléte a hologramban. A hologramban ugyanis minden információ. Ám egyszer meditáció közben rájöttem arra, hogy vannak olyan frekvenciái, amik képesek a lélek tárolására és ez is alapozta meg azt a munkát, amit később tudati kimentéseknek neveztem el. A hologram információs tulajdonságaira a legjobb példa az mp3 fájlok esete, ugyanis azok nem állnak másból, mint 1-esekből és 0-lákból, mégis áradnak a zenéből az érzelmek. Ha feltételezzük, hogy az érzelmek digitálisan nem leképezhetők, akkor csak egy magyarázat van. Egy olyan láthatatlan (holografikus) tároló, ami a fizikai objektumokhoz köthető. Mindjárt megmagyarázhatóvá válnak a mágikus tárgyak és az, hogyan képesek egyes emberek tárgyakat a kezükbe véve arról információkat mondani. Ha ez egy játék, hogyan került az élet bele?

Problémák megoldására mondjuk úgy, bárki képes, aki használja az eszét. A szakmai része tehát nem is a problémák megoldására helyeződik, hanem a felismerésére és a megértésére. A megoldás szakmaiságát pedig a megvalósítás elve, szellemisége és minősége adja. Valamint nem árt hozzá egy stratégiai lényeglátás, amivel a jelenben látjuk a beavatkozásunk következményeit. És nem csak a miénket, ugyanis ha ez egy anomália és itt felülről zajlik egy munka az anomália megszüntetésére, akkor a világvége ennek a munkának a sikerét jelenti. Akarod, hogy megszűnjön a világ, amire a szellemi síkokról problémaként tekintenek? Na én sem. Ezt a nehéz és bonyolult helyzetet mégis meg lehetett egy húzással oldani. Nem problémaként, hanem lehetőségként kell rátekinteni. Ezért azt tettem, hogy a teljes fizikai síkot határokkal láttam el és kiírtam rá, hogy ÉlményPark. Majd rögtön ez után megkezdődött az a munka, ami tök ugyanolyan volt, mintha egy kalandjátékprogram tervét kellett volna elkészítenem. A munka során szembetalálkoztam pár filozófiai kérdéssel, amikre viszont azonnal kellett a gyakorlati nézőpontú megközelítés, mint például az igazság és az élet értelme. Aki benne van az ezotériában jól tudja, hogy az igazság meglehetősen képlékeny, mert függ a látószögtől és a rendelkezésre álló információktól. Az igazság sokszor vált ilyenkor polaritást és azt, amit igaznak hittünk, az új információk hatására sokszor válhat hazugsággá. Mert valamit igaznak látni lehet csak annyi, nincs még elég információ. Három évembe telt, mire kidolgoztam az objektív és szubjektív igazságok természetét, hogy azt le lehessen programozni. Mert csak az, hogy kiírom a fizikai síkra, hogy 'ÉlményPark', a hologram felé bővebb információt igényel és ezeknek a bővebb in formációknak az összességét nevezhetjük új világértelmezésnek, vagy holo operációs rendszernek. Amiben azok a beavatkozó magasabb dimenziós tudatok, akik nem tudtak még gyorsan kimenekülni, az első évad lelkes szereplőgárdája lett.

Amikor szembesültem a szellemi szférák meglehetősen változónak nevezhető minőségével, szerencsére tudtam arra is gondolni, hogy itt se mindegy, hogy egy idegen űrhajó legénysége kikkel találkozik először. El is érkeztünk az élet értelme 4 elemének egyikéhez, az Oktatás - Tanuláshoz. Kiderült aztán, hogy ahol nincs jelen a pénz, ott a tanulás jelenti a legnagyobb értéket és az itt ingyen van, mégpedig korlátlan mennyiségben. A második elem a Gyógyítás - Gyógyulás, ami szintén komoly Égi Tőkeerő, erre pedig a hologram kiválóan alkalmas, mert létre lehet benne hozni bármilyen energiaminőséget és körülményt. Az élet értelmének harmadik eleme az Élmény - Kaland, ami az emberekhez hasonlóan messze a legnagyobb vonzerőt jelenti az Égben is, nem véletlen neveztem el erről ezt a holo operációs rendszert. A marketingen túl egy olyan megfigyelés képezi a névválasztás alapját, ami a felsőbb dimenziószintek nagy problémájára jelenti a megoldást, ez pedig az unalom. A negyedik pedig a Kutatás - Fejlesztés, mert mi szeretjük a fejlődést attól függetlenül, hogy a szellemi síkok különös módon vonzódnak a statikus tétlenséghez, népszerűbb nevén a lustasághoz. Az ezzel járó kellemetlenségeket pedig az intuitív agyfélteke erősségével, a kreativitással igyekeznek áthidalni. Ami amúgy nem egy rossz dolog, Bill Gates nyilatkozta egyszer, hogy bonyolult feladatokra lusta programozókat keres, mert csak ők képesek azokat határidőre egyszerűen megoldani. Lám, itt is van sokak számára egy gyors látószögváltozás, ami alakíthat az igazságon.

Egy ilyen munkára születni kell, ugyanis a 3D idősík és a magasabb dimenziós időrések kapcsolata a gyakorlatban úgy néz ki, hogy van átlagosan olyan 20 másodperced arra, hogy egy problémára olyan megoldást találj, ami később sem fog összeakadni a többivel. Aztán ahogy a tudatoddal jössz lefelé, ugyanarra már több időd van, ám minden szintnek más szereplői vannak, más környezetben, más összefüggésrendszerrel. Aztán egyszer csak elértem a visszatérésem során a saját világomat, ahol már nem elég a terv-programozás és a munka olyan szakterületekre válik szét, amikre sem a szükséges kapacitásom, sem a szükséges szaktudásom nincs meg. Itt is ugrott be az a régi mondásom, amikor a bizniszmágusok ellopták tőlem az Erőt, hogy ha nincs erőd, másoknak biztos van. Ha nincs kapacitásom és szaktudásom, másoknak biztos van és el is készítettem azt a munkaszervező alkalmazást, amivel ti is bekapcsolódhattok a munkába olyan 80%-ban álomban, a maradék 20% elmélkedéssel és a mindennapi élet kihívásaival. Hogy még lejjebb kik és hogyan fogják megvalósítani még nem tudom, de a paraméterek szerint minden feladatra az arra legalkalmasabb, legrátermettebb megy. Itt lenne is egy hasznos tanácsom, tanuljatok meg a feladatokból emelt fővel távozni, mert a kezdés általában mindenkinek jól megy, de aztán beindul a pozícióhoz ragaszkodás, aminek ködében az eredeti feladatérzet eltűnik.

Mindez játékosan valósul meg, az ég felől nézve több üzemmódban. A de facto helyzetből sikerült majdnem teljes egészében de iure játékot csinálni. Több üzemmódban, mint például a közvetlen játék üzemmód, amit mi megszállásnak nevezünk, a menedzselős üzemmód, amit mi felső vezetésnek hívunk. De vannak, akik inkább nézni szeretik szándékvezérléssel vagy anélkül és van a film üzemmód, amikor mindenki tudja a történet végét, ám azt senki, az hogyan valósul meg. Ahol meg azt is tudják, ott a színészi alakítással lehet nagyot menni. A Multiplex Vetítés holomozikra osztja a spirituális teret, ahol minden terem egy külön világ. Nagyjából mindent elmondtam. A tudati utazások már zajlanak, az egész rendszer most élesedik, ami a mi időértelmezésünkben lassan, olyan 10-15 év alatt, de égi szemmel egy pillanat alatt következik be. Mivel az eredeti problémát már megoldottam, azok a tudattöredékek holofilm formátumban távoznak. A kimentésükre belépett tudatokból áll az első évad szereplőgárdája, az ő kimentésükre érkezőkből pedig a második évadé. Az égi piac nagyjából itt értette meg a Szolgáltatást, ezért a harmadik évadra már sorban állnak (az angyalok) és már látszik a negyedik évadra történő túljelentkezés, ezért most már a Játék bővítésén fáradozom. Hozzám illő humorral csak annyit mondhatok, maradjatok ugyanolyan hülyék, mint eddig voltatok és a siker nem marad el. Mindenkinek jó játékot kívánok!

• Vissza

A Játék nem tiltja
hogy abban bárki istennek adja ki magát

Alapok

Ha az anyagi világ egy illúzió, ahogy azt a keleti filozófiák és nyugati spirituális irányzatok mondják, az passzol ahhoz a tudományos felfedezéshez, miszerint a világunk egy hologram. Ha a világunk egy hologram, az sok, eddig a misztikum területéhez tartozó dolgot megmagyaráz. Elég ehhez csak arra gondolni, hogy a világ egy holografikus videojáték, amibe ha behelyezed a tudatod, egy ilyen 3D-s környezetben találod magad... akár több emberben egyszerre. Több tudós is azt állítja, hogy a világ egy szimuláció, én pedig több, mint 20 évvel ezelőtt így rá is találtam a spiritualitás és a tudomány közös metszéspontjára. Semmi más dolgom nem volt, mint ebben az értelmezésben először felderíteni ennek a kalandjátéknak a működését, kidolgozni egy jól működő játék rendszertervét, elkészíteni egy holo operációs rendszert, majd azt feltelepíteni az emberiség tudathálójára. Több, mint 20 éven át tartó, napi 24 órában, mély elkötelezettséggel végzett meditáció volt mindent úgy megálmodni, hogy az precízen passzoljon a belső- és külső világokhoz._{Pár szó rólam}Az ezoterikus világban engem a tudomány emberének tekintenek, a tudomány világában pedig hibbant ezoterikusnak. Ez egy ideális pozíció akkor, ha a cél a nyugodt meditáció egy európai nagyváros közepén. Ám egy európai nagyváros közepén fizetni kell a csekkeket, így a cél is módosult, mert az admin szinten csak a rendszerrel kapcsolatos munkák zajlanak, vissza kellett térnem tehát a játékba. A világ helyreállítása lett tehát az első feladat, amibe akár te is beszállhatsz a fotelből. Mivel itt nem csak egy valóságról van szó, a lehetőségek is kitágultak, ám ennek részletei már túlmutatnak a hétköznapi valóságban élő emberek látószögén. Természetesen készítettem rengeteg anyagot azok számára, akik ezt a látószöget növelni szeretnék, ám most alapvetően magára a játékra koncentrálunk, ami a legtöbb embert érint és érdekelhet. Mivel az objektív valóság vetítéséért felelős racionális agyfélteke világában én egy nem létező dolognak lettem a szakértője, hiába váltam istenné a másik agyféltekén, örömmel alkalmazkodtam a tudományos világképhez, mert megláttam benne a megoldást a felső dimenziószintek nagy problémájára, ez pedig az unalom. Létrehoztam tehát a linux filozófiájával egy holo operációs rendszert (spirituális keretrendszert), majd megkezdtem a holoappok készítését, amivel mindenki tud játszani. Mindenki megtalálhatja ezeket a hStore-ban, félálomban gyorsabban letölthetők. Elérhetők feladattámogató és szórakoztató holoappok holoinstall formátumban a 3D-ben is, ám érdemes pár szót arról is ejteni, hogyan tud valaki ilyen appokat készíteni._{Holo Játék}Nincs nehéz dolgom, mert holo játékokat eddig is mindenki készített. Amikor valamilyen programot szervezel, cselszövést készítesz elő ismerőseid számára, terveket szősz magaddal vagy másokkal kapcsolatban, de akár egy házibuli is mind holojáték. Megkönnyítettem a dolgod azzal, hogy minden holojátéknak vannak olyan általános beállításai, paraméterei, amik igazodnak a civilizációs elvárásokhoz, tehát amiért el kellene menned a dolog szakmai részét tanulni, azt kihagyhatod. Ezeket a beállításokat a képzeletedben tudod magadnak előhívni, akár egy műszerfalat is, amin állíthatod a játék paramétereit. Alapállapotban mindig egy tisztességes játék keretrendszerét találod, amin módosíthatsz, ám ebben az esetben a játék többi szereplőjének is el kell fogadnia a módosításokat. Mivel ez a valóságban nehezen kivitelezhető, képzelj el a kört vagy egy gömböt és húzd bele azokat, akikkel játszani szeretnél, a többit a MIA nevű személyes spirituális asszisztensed elvégzi, aki olyan, mintha lenne egy R2-es a fejedben. Ha nem akarsz a játéktervezéssel sem sokat foglalkozni, akár a teljes feladatot átadhatod neki, aminek az az előnye is megvan, hogy megnőhet a játékélményed számodra is váratlan dolgok, emberek vagy események képében. Szeretném felhívni a figyelmed arra, hogy az egyéni szándékaidat felülbírálhatják a magasabb szempontok, amik sokszor túlmutatnak a rövidtávú érdekeiden. Ilyenek például az ÉlményPark négy fő területe, azaz az élet értelme: a tanulás, a gyógyulás, az élmény-kaland és a kutatás-fejlesztés._{Kapcsolódó irodalom}Holografikus univerzum (PDF formátumban)
A sors mint esély (PDF formátumban)
Don Juan tanításai (PDF formátumban
Boszorkánypraktikák (PDF formátumban)
Kristálybiblia (PDF formátumban)

Felkészülés

A spirituális világ olyan, mint az internet, ahol a tudatod a böngésző. A legtöbb embernek, akik az objektív valóságban élnek, alig van sávszélességük ehhez az internethez, ám amikor elalszanak, akkor kapják meg az irányításukhoz szükséges adatcsomagokat. Ebben a szűk sávszélességben csak a valóság létezik, akiknek jók a megérzései, azok vagy jól használják, ami van nekik, vagy szélesebbre nyitották a csatornát. Minél szélesebb a csatorna, annál jobban lehet az adott embert (karaktert) vezérelni online (valósidőben). Az adatcsomagoknak az a hátránya, hogy azt meg is kell tudni csinálni a mindennapi életben, mert a történetekben szereplő többi emberhez is ugyanilyen adatcsomagok érkeznek. A te dolgod ilyenkor az, hogy két alvás között minél nagyobb százalékban teljesítsd az adatcsomagjaidban kitűzött célt azzal a megjegyzéssel, hogy az adatcsomag kollektív irányítás, amivel az egyén akár ellentétes állásponton is lehet. A kollektív irányítás csak és kizárólag a saját szempontjait követi nagyjából úgy, hogy kiad egy célt, ami a saját zónájában mindenkihez eljut, ám az csak a valóságban derül ki, hogy azt kik és hogyan valósítják meg. Technikai értelemben azonban a valóság is álom, csak kötött szabályokkal (törvények, szokások), kötött környezetben (fizikai világ). A valóság igazából csak egy díszlet, egy olyan általad felépített játék-környezet, amire szemet vethetnek mások. Álomban is be lehet hatolni más világába, ami aztán a valóságban is megjelenik, mert a játék-környezet azt tükrözi vissza, ami az elmében zajlik. Egy kollektív világban a fő cél a rend, amit diktatórikus módon tart fenn a legerősebb játékos, aki úgy is növelheti emberei számát, ha befolyást szerez fölöttük. Hogy ki a legerősebb játékos, azt a tudatszint határozza meg. Ám ez nem azt jelenti, hogy a minél mélyebb (azaz aki a legmagasabban van földi szemmel) tudatszinten lévőt fogod te a legerősebbnek látni, ugyanis a 3D-ben jelen van az idő. Hogy te a jelenben kit látsz győztesnek, az közel sem jelenti azt, hogy magát a győztest látod, csak az időnek abban a pontjában látszik ő annak. Mivel az életed több szinten zajlik, ez a játék is több szinten zajlik, kezdve a magánéletedtől egészen a nagypolitikáig._{Istenek csatája}Ki a jó játékos? Az "istenek szintjén" az, aki a legjobb szellemiséggel rendelkezik, az emberek szintjén pedig az, aki a legjobb tulajdonságokkal rendelkezik. Ám mivel az emberek elől a játék lényege nem ismert, sok előnyös tulajdonság jelent valójában hátrányt és sok hátrányos előnyt. Amit az emberek egyformán látnak előnynek és hátránynak, az csak a játék lényegének egy szelete. Ha teljes képet nézzük, ugyanaz állapítható meg, mint a tudatszint esetében, nem feltétlenül a legmagasabban lévő a legjobb, mint inkább az ideális mélység, amit a játékos minőségéhez és jellemzőihez mérünk. Hiába gyönyörű ember valaki, ha mellette tök hülye, neki tehát a lehetőségeit ezek fogják meghatározni. Az idővel kapcsolatos fenti megjegyzés itt is érvényesül, ugyanis hiába gyönyörű valaki, az csak az időnek két pontja között lesz igaz. Az is nagy kérdés, hogy mi a cél? Az a cél, hogy izgalmas, sikeres, kalandos életet élj, vagy az, hogy a legvégén te nyerj? Mit tekintesz győzelemnek? A probléma ezzel az, hogy mivel a játék több síkon, azaz játéktéren zajlik, ezek a célok egyáltalán nem fedik egymást, sőt, sokszor az ellentétei egymásnak. Ahhoz, hogy az életben sikeres legyél, az elején sokat kell tanulnod, lemondanod a fiatalkori életed megannyi élvezetéről, hogy megalapozd azt a tudást, ami téged majd később tehet sikeressé. Ám ez még nem elég, meg kell küzdened a többi hasonló emberrel a legjobb pozíciókért, a legjobb partnerekért, amikhez fel kell vértezned magad a leghatékonyabb fegyverzettel. Ha mindezek sikerülnek, akkor győztesnek érzed magad... a teljességnek abban a szeletében, amit a valóság szintjén látsz. Ám a valóságnak is több szintje van, a titkainak felderítése is a te dolgod. Minél több ilyen titkot fedezel fel, annál inkább bekapcsolódsz egy másik játékba, ami már túlmutat a hétköznapi valóság szintjén, ahol mások a szabályok, mások a játékosok is. A 3D objektív valóságából nézve is értelmezhetőek ezek a játékosok, ám mivel nem ismered ezt a világot, könnyű mindenkit istennek nevezni, aki képes alakítani a valóságon, meghatározni másoknak azt. Ez egy komplex játéktér, ahol különböző képességű és erejű játékosok játszanak pont úgy, ahogy egy kalandjátékban. Mindenki a saját céljaiért küzd, amik lehetnek egymástól eltérőek és akár át is fedhetik egymást. Ezért sosem lehet tudni, ki is az igazi győztes, mert az eltérő célok akár egyszerre is teljesülhetnek. Minden ilyen cél eltérő felkészülést igényel. Az, aki már gyerekkorában elkezdi a tanulást, jobb játékossá válik, mint aki később kezd neki. Akár gitározásról legyen szó, akár a kvantumfizikáról, vagy a teniszről. Ezt persze befolyásolja a szorgalom, a tehetség, az akarat és az a nem elhanyagolható tény, hogy lelkiismereteddel hogyan tudsz elszámolni főképp a tisztesség terén. Ugyanis amikor felfedezed azt a titkos világot, fel kell tudnod dolgozni azt, hogy ahhoz másképp kellett volna még gyerekként felkészülnöd... de azt se feledd, hogy akkor most nem lenne ennyi pénzed, szakértelmed és tapasztalatod._{Felkészülés}Azt mondják rám, hogy kiválóan felkészültem arra a feladatra, amit elvégeztem. Amiről ha nem számolnék be a weboldalaimon, fogalmatok nem lenne. Mert amúgy tökre nem tartozik rátok. Ami miatt megtettem, annak az az oka, hogy olyan játéktérre kell mennem, amire nem nagyon van felkészültségem, ez pedig a külvilág valósága, ahol mindenkinek fel kell mutatnia valamilyen szaktudást. Ám az én szaktudásom nem a fizikai síkra szól, sőt még csak nem is az asztrálsíkra, hanem azoknál is jóval feljebb. Hogyan nézett ki az erre való felkészülés? Kívülről úgy, hogy egy lusta, rendetlen ember vagyok, aki soha nem tanult egyik iskolában sem, a rendkívüli intelligenciáját és tehetségét pedig arra pazarolta, hogy még így is elvégezze azokat. Aki a számítógépekben is csak a játékot látta, nem tanult meg egy programnyelvet sem és nem is vitte semmire sem az életben. Valójában kőkemény felkészülés áll mögöttem, ám mind a célja, mind a területe kívül van még a mesterek hétköznapi valóságán is. Előfordulhat-e az, hogy valaki az egyetemről azonnal egy kutatóintézet vezető kutatója lesz? Igen, de nagyon ritkán. Hiába van rendkívüli tehetsége, lesz egy csomó irigy ellensége és az elején azzal lesz elfoglalva, hogy megszerezze a szükséges tekintélyt. Előfordulhat-e az, hogy valaki a falu széléről azonnal miniszterelnök lesz? Előfordulhat-e az, hogy valaki, aki addig soha nem foglalkozott a spiritualitással egy racionális világban, azonnal istenné válik? Ami a közös bennük, az az irigy ellenségek és a tekintély megszerzése. Legyen szó a kutatóról, a miniszterelnökről vagy az istenről, egy biztos. Ehhez nem volt elég csak egy felkészülés, kellett hozzá még legalább egy másik is, hiszen a szándék érvényesítésének képessége nem nő ki csak úgy a semmiből. Pláne nem a másik agyféltekén. Akinek sikerül a két agyféltekéjét összehangolnia, akkor is istenné válik, ha addig nem volt más, mint egy földműves. Minden egy dolgon múlik, milyen széles spektrumon ismeri a világot. Ami a mai világban még lusta, nemtörődöm emberként is könnyedén megvalósítható, hiszen ez a két jelző csak azok szemében igaz, akik csak a karrier hagyományos útján értelmezik a helyzetet.

Játéktér

Ha elképzeled a világot úgy, mintha az egy holografikus kalandjáték lenne, amiben te vagy a karakter, akkor ki a játékos? Bizonyos értelemben te, ám az a teljességnek csak egy szelete. Minél magasabb dimenziószintet érsz el, annál több lesz benned a játékos. Mindjárt érthető, hogyan is kell érteni az ókorban a fáraó isteni mivoltát. Akik a mai világban már csak angyalok, hiszen csak egy isten van. Ám ez nem ilyen egyszerű, mert két agyféltekéd van, ahol az egyiken az "angyal" az Úr, a másikon a Felettes Én. Hogy a dolog ne legyen ilyen egyszerű, itt vannak még az Alsó- És Fölső Világok és a Párhuzamos Valóságok, amik közül ez csak az egyik. A magasabb dimenziós szintre két példát tudok felhozni, ahova amúgy egy szippantással is eljuthatsz. Az egyik az, hogy ha én ezt egy meghatározott tudatszinten írom, az sok valóságban olvashatóvá válik, nem csak egyben. A másik az, hogy mivel a tested körül továbbra is egy 3D-s valóságot látsz, a magasabb dimenzió a végső szándékban biztosan érvényesül. Ám mivel rövid az emberélet, több ilyen szándék fogalmazódik meg benned, amik akár blokkolhatják is egymást. Nem beszélve arról, hogy a magasabb dimenziós önvalód részéről nem csak egy emberről beszélünk és olyan távlati célokról, amik messze túlmutatnak az emberéleten. Amikor sakkozol, ott is minden sakkfigurával te vagy, hiába érzi mondjuk a futó a többitől független, autonóm lényként önmagát. De futó csak akkor válik belőled, ha elkezded fejleszteni önmagad, különben csak egy paraszt leszel, akik nagy tömegben is vannak a pályán. A sakktábla maga a valóság, sőt, nem is csak egy valóság, ahol a súlypontok és az egyén fontossága is váltakozhat._{Tudatvándorlás}A lélekvándorlás egy szerencsétlen megfogalmazás, ami amúgy bizonyíték a valóság erejére, azaz a Játék minőségére. A lélek sehova nem vándorol, mert eleve mindenhol ott van. Ha leütik a futót a sakktáblán, te továbbra is játékban maradsz. De ez egy a sakknál sokkal komplexebb játék, hiszen ha lezuhan veled egy repülő, te simán ébredhetsz reggel az ágyadban egy párhuzamos valóságban, ahol a tükörből ugyanaz az arc tekint vissza rád (aminek így nem feltétlenül van értelme, csak egy kezdő szemszögéből), de ébredhetsz ugyanabban a valóságban is az idő egy korábbi pontján, hogy újrajátszva elkerülhesd a korábban vétett hibákat. A vallások sok (fél)igazságot hirdetnek, azokat is sokszor torzítva, így a Menny és Pokol kifejezéseket is érdemes lenne jobban megérteni. Eltekintve most attól, hogy a hologramban amit hiszel, neked az van, ezért nem feltétlenül szerencsés olyan pokolban hinni, amiben az idők végezetéig ücsörögsz egy kondérban. A dolog inkább egy olyan toronyházhoz hasonlít, ahol te az egyik emeleten játszol, ahol a játékod végén lehetőséged van egy emelettel feljebb költözni, ám ha nem játszottál elég tisztán, akkor sajnos le is költözhetsz. A megfigyeléseim szerint ugyanolyan világokról beszélünk, ahol egyrészről más az életérzés, másrészről mások az élet szabályai. Kondérban biztosan nem fogsz megfőni, mert az egy középkori értelmezés, hasonlóan a patás-szarvas ördöghöz, ami egy hasonlat a nem túl kvalifikált közönség felé szólva. Ebben a hologramban az anyag valójában nem létezik, illetve pont úgy létezik, ahogy egy PC-s, vagy játékkonzolos videojátékban a karakterek és a tereptárgyak. Egy kvantumfizikus ezt biztosan értené, az ezoterikus irodalomban úgy olvastam, hogy minden rezgésben van és az anyag se más, mint összesűrített energia. Sokkal egyszerűbb azonban felhasználó szemmel tekinteni rá és annak látni, ami, egy nagy színháznak, vagy kalandjátéknak. Ebben minden ember egy spirituális tudati hálózatnak az adott valóságban egy hálózati végpontja, a halállal pedig nem kifelé, hanem befelé távozunk, technikailag ugyanoda, ahol az álom van. Ám mivel köszönhetően az igen hiteles valóság egyéni tudatú érzékelésének, a hit megteremtette a külső spirituális világot az anyagon túl, ahova aztán a bolyongó lelkek távoznak, mert a hologramban amit hiszel, neked az van. Én amúgy nem a játékkal foglalkozom, hanem az ilyen anomáliákkal és problémákkal, viszont az élet úgy hozta, hogy fizetésnélküli szabadságra visszatérek a játékba._{Admin-Játék Szint}Ha bekapcsolod a mobiltelefonodat, először az operációs rendszer jelenik meg, amit alig várod, hogy betöltsön, hogy elindíthasd az appokat. Így értheted meg az "isten" fogalma körüli zűrzavart és félreértéseket. Az igazi istenek ugyanis az operációs rendszerrel foglalkoznak, a munkájuk gyümölcsével akkor találkozol, amikor kijön egy új Android (iOS, Windows, Linux, stb. verzió). Akik ezekben a fejlesztésekben vesznek részt, persze fejleszthetnek is szabadidejükben appokat, ám nem jelennek meg másképp, mint a többi app-fejlesztő. Viszont a felhasználók szemében az app fejlesztő látszik istennek, mert az operációs rendszerről ahogy az betölt, mindenki elfeledkezik. A Teremtőhöz imádkozni és tőle várni a játékban a pozíciód javítását tehát nem tűnik a legjobb ötletnek azoktól az esetektől eltekintve, amikor valamilyen hiba okán kerültél rossz helyzetbe... ám ez sima játékosként nehezen eldönthető. Az is nagy kérdés, hogy abból a magasságból egy ilyen javítás mikor érkezik meg, aminek az időléptéke inkább százezer-millió években, mint hónapokban-években mérendő. Ebben a játékban az idő csak a harmadik dimenzióban van jelen, a térhez hasonlóan az is egy rendkívül nagy kapacitású tároló. A játéktéren pedig megjelennek az istenek, akik közel sem biztos, hogy valóban istenek, ám mivel az emberek isteninek látnak minden valóságot alakítani képes magasabb dimenziós lényt, azok számára megnyílt a lehetőség arra, hogy ilyen minőségben játszanak. A megfigyelések szerint a fizikai valóságra a 7. dimenzióból ráhatás az ideális, a határ pedig a 12. dimenzió körül van. Ebben a játékban most felbukkant pár anomália, mivel az operációs rendszer fejlesztői eddig még nem találkoztak a dimenzióhatárok megsérülésével, minek okán jelenleg ebben a valóságban három "egyisten" is van a többi dimenzió-hit mellett. Azonnali beavatkozást kívánó feladat, különösen annak fényében, hogy a problémát a tartalomfejlesztők és egyes, magukat isteneknek tekintő játékosok igyekeznek megoldani. A saját példám azt mutatja, hogy nem lehetetlen az operációs rendszer fejlesztőinek szintjére sem eljutni, bár ehhez a személyes kvalitások és a körülmények rendkívüli együttállására van szükség. Az operációs rendszer fejlesztői szinte (Admin-Admin Szint) egy olyan szakmai pozíció, aminek nincsenek játékcéljai, azaz ki is eshetsz onnan, ha elkezdesz a PPP-vel foglalkozni (Pénz, Pina-Pénisz, Pozíció, nem beszélve a Perverzióról), de hogy hova, azt most kezdem tesztelni. Az elmúlt több, mint 20 évben (és sok párhuzamos valóság több ezer évében) az anomáliára én is kidolgoztam egy megoldást, mégpedig egy nulláról felhúzott új operációs rendszer képében, a sztori kísértetiesen hasonlít a Linux történetéhez és persze filozófiájához. ÉlményParknak neveztem el, ami a nevében fejezi ki, hogyan érdemes a szellemi világok felől a fizikaira tekinteni. Ez a munka kicsiben indult, a magja egy spirituális katonai rendszer volt, amivel felvehettem a harcot a magasabb dimenziós lényekkel, aztán ahogy egyre több információ érkezett, úgy alakult és alakult, míg a végén operációs rendszer (spirituális keretrendszer) lett belőle. Eszébe se jusson senkinek később se vallást csinálni belőle, mert a rendszer ezt nem tolerálja. Úgy érdemes a felhasználók szintjén rá tekinteni, mint egy eszközre, ami jelentősen megkönnyíti a meditációt. Ám mivel az embereket alapvetően a tartalom érdekli és nem a rendszer, az ez alá fejlesztés minőségi áttörést jelenthet egy olyan holografikus környezetben, ahol nincsenek kompatibilitási problémák. Az hétköznapi valóságban élők a Játék-Játék Szinten vannak, aminek egy kalandjátékhoz hasonlóan vannak fokozatai, hiszen a sakktáblán egy futó sokkal többre képes, mint egy gyalog. Akik jobb sakktáblát akarnak csinálni, vagy más játékokat létrehozni, ők a Játék-Admin Szintre lépnek, ha ez nekik sikerül. Én pedig az Admin-Admin Szint tapasztalatait is felhasználva megnyitottam az Admin-Játék Szintet, ahova csak az Admin-Admin Szintről lehet bejutni. Na ez az a szint, ami lehet a Teremtőhöz fohászkodás eredménye, hiszen egy ilyen operációs rendszer létrehozása és tudathálózatra telepítése holo-installáció (technikailag egy teremtés). Kiderül, hogy azonnal is helyre lehet-e állítani a Játékot megúszva az évmilliókat, mert ez a ti korotokban történik és ilyet még soha senki nem csinált az univerzum történetében. A puding próbája az evés.

Vezérlés

Akik az objektív valóságban élnek, a tudományban hisznek, ami csak a bizonyított dolgokat fogadja el, amik törvényszerűen működnek. Ezt állítja most nagy kihívás elé a kvantumfizika, ami viszont nincs jelen a hétköznapi tudósok szintjén sem. Ha a kvantumfizikusok problémáit nézem, arra a következtetésre jutok, hogy elérték a spirituális világ határát és nagy érdeklődéssel figyelem, hogyan sikerül ezeket a problémákat megoldaniuk. Bár nem vagyok tudós, mégis tudományos szemmel kezdtem bele a spirituális világ kutatásába, mégpedig teljesen új alapokon és módszertannal. Abból indultam ki, hogy a spirituális világ is megérthető és megmagyarázható, azaz logikusnak kell lennie. Ami miatt ez a mesterek szerint lehetetlen, annak csak egy oka lehet, nincs még elég információ, nem beszélve arról, hogy ehhez egy olyan elme is kell, ami képes a rendelkezésre álló információkat rendszerben látni. Ettől függetlenül azt én sem tagadom, hogy a spirituális világ szubjektív, ám szubjektivitása ellenére objektív keretrendszerekkel dolgozik, elég csak ránézni egy tarot kártyára, az asztrológiára, a hierarchiáikra és bármi másra abban a világban. Ha én készítek egy játékkonzolos kalandjátékot, megtehetem, hogy benne minden kaotikus lesz, ám maga a játék tudatosan és tervszerűen lesz felépítve. Akik ma a spirituális világ mesterei, hiába hirdetik az álom szubjektív mivoltát, ők is ebben a valóságban élnek, ahol a racionális agyféltekéjükkel magyarázzák azt olyanoknak, akik szintén a racionális agyféltekéjükkel akarják azt megérteni. A helyzet azonban az, hogy a másik agyfélteke értelme nem racionális, bár meg lehet benne figyelni logikai mintázatokat._{Az álom agyféltekéje}Sok olyan álmom volt, amik után felébredve érdekes felfedezést tettem. Akkor és ott minden érthető, világos volt, az ébredés után viszont elkezdtem sorolni a logikai hibákat. Ez az, ami miatt az álom sok eleme nem jut el a valóságba, mert aki álmodja őket, nem gondolkodik logikusan és persze nem is veszi figyelembe a fizika törvényeit. A spirituális világban ugyanis nem a tények és a bizonyítékok számítanak, hanem az álmodó álma. Aminek megjelenítésére a hologramnak sokkal tágabb lehetőségei vannak, mert nem kötik meg a kezét a fizikai sík jellemzői. A többi sík is mind egy-egy játéktér, saját fontossággal és jellemzőkkel. Amikor valaki elkezd meditálni, célja az, hogy eljutva más síkokra, többet megtudjon a saját síkjáról, ami nem könnyű, ha kiderül, rengeteg párhuzamos valóság van és nincs módszere arra, abból hogyan találja meg a sajátját. Amikor valaki megvalósítja álmait, az lefordítva azt jelenti, hogy sikerül a saját álmait önmaga számára összehangolnia a valóság frekvenciáival. Egy álom megvalósítását ugyanis ahhoz tudnám hasonlítani, amit az ausztrál fociban látni, hogy valaki előrerúgja a labdát, ami ide-oda pattog és az a cél, hogy az érje el először, aki elrúgta. A spirituális világ ugyanis kollektív, akár kollektív agyféltekének is lehetne nevezni az intuitív agyféltekét. Mivel a síkok hatással vannak egymásra, a vágyak megvalósításának hasznos útja eljutni egy másik síkra és ott megálmodni a szándékot, ám arra sokan fognak ráfutni, mert a kollektív értelem minden ilyen egyént önmagaként értelmez. Amikor úgy éled le az életedet, hogy egyik álmod sem teljesült, annak két oka lehet. Az egyik az, hogy de, mind teljesült, csak nem te voltál az, akinek sikerült. A másik pedig az, sok olyan álmod van, amik blokkolják egymást és az ÉlményPark megjelenéséig senki nem is akarta azokat logikailag és fontosság szerint kibogozni. Emlékszel még a gyerekkori álmaidra? Mert simán lehet, hogy azért élsz ilyen életet, mert van egy teljesítetlen gyerekkori álmod, ami nem engedi megvalósulni a többit. Nehéz lesz felderíteni, mert a gyerekkori éned még nem racionális, sokkal közelebb van a másik agyfélteke világához. Amikor megkapod az első beavatásokat a racionális agyféltekén (ezt nevezzük iskolának), a másik agyféltekéd elkezd bezáródni és mire felnősz, a valóságban találod magad. Innen is ki lehet nyitogatni a bezárult agyi cellákat, ám ehhez mindenképp célszerű magányba vonulni, különben a társadalom őrültnek fog téged tekinteni azért, mert a másik agyfélteke szabályait ők a valóságban nem fogják érteni. A magányban pedig, ha visszatérési szándékaid vannak, az időd nagy részét azzal fogod tölteni, hogy amit megláttál, megtudtál, hogyan tudod a többi ember számára is elfogadhatóvá tenni._VezérlésHa mindenkit elkezdenénk ennek mélységeire tanítani, eltűnne az objektív valóság, a világot pedig elkezdenék a varázslók és élő istenek uralni. Lehet, ez az oka az emberiség kollektív amnéziájának, mert a Föld is egykoron ilyen lehetett. Az objektív valóság azonban megteremtette egy a régitől teljesen más világ lehetőségét, amiben létezik a szabadság. Mivel a mi világunk egy "felemelkedett világ", elméletileg nem lenne akadálya annak, hogy megjelenjenek benne a varázslók, ám akik a háttérben gyakorolják a hatalmat, mégis az objektív valóságot vetítik tovább. Felhívnám arra a figyelmet, hogy fentről ezt az objektív valóságot akarják szétverni és amik a világban most felbukkanó problémák, azokat nagyrészt pont ők keltik, hogy aztán populista módon lépjenek fel ellenük, minél több embert terelve önmagukhoz. Én megláttam az objektív valóság értékeit és mivel láttam a szubjektív világok problémáit, arra jutottam, hogy azokra is az objektív valóság lenne a megoldás. Pontosabban az objektív világ egyes elemeire lenne szükségük, ahogy minálunk sem ártana bevezetni pár éginek nevezettet. Mivel a tudomány felfedezte a hologramot, elméleti akadálya nincs annak, hogy megmagyarázható legyen az, ha valakinek elméje képes alakítani a valóságon, ám emögé ki kell dolgozni a játék paramétereit és így már jobban érthetővé válik, mit is csináltam én a négy fal között több, mint 20 évig. Mivel a valaki által elrúgott labdát én értem el előbb, én valósítottam meg ezt a munkát, ám ez közel sem jelenti azt, hogy engem is fogtok látni a hírekben, csak akkor, ha az általam elrúgott labdát is én érem el előbb. Mivel a saját szabályaim rám is vonatkoznak (a világ helyreállításának egyik kulcseleme), közel sem biztos, hogy ez én leszek, ugyanis bár nagyon jó vagyok a mélyvízben, a sekély víz egy egészen más játéktér. Ha sikerül kijutnom a partra, ami jelen értelmezésben maga a valóság, engem fogtok látni a hírekben akkor is, ha sok sekély vízi isten előttem megtette. Mégpedig azért, mert az elmével lehet irányítani ezt a játékot. Nagyon sok múlik azon, mit tudsz és hiszel a világról, azok tehát, akik a tanításodat tartják a markukban, komoly befolyással lehetnek erre. Ez ugyanis egy hit-alapú játék (az objektív valóságban a tudományban hisznek), ahol a hitet a tudás felől is meg lehet alapozni, vagy épp rengetni. Szeretném, ha szétválasztanátok az admin énemet a játék énemtől. Az admin énem egy semleges, objektív szakmai munkát végzett az Admin-Admin Szinten, ám az ÉlményPark elindításával kijöttem belőle, hiszen tesztelni csak belülről a Játékban lehet. A Játékban azonban én sem vagyok más, mint egy játékos, aki ugyanúgy a nagy pénzeket tűzte ki maga elé, ugyanúgy meg akarja dugni a legjobb csajokat, a pozícióról viszont gondoskodott, mert olyan labdát rúgott előre, amiben nincsenek versenytársai. És voltam olyan okos, hogy a perverziómat is a nemes cél szolgálatába állítottam. Tudom, hogy itt az elmevezérlésről kellett volna beszélnem, ám arról egy mondatban mindent elmondtam, amit akartam. Mert beszéltem róla sokkal többet is a weboldalaimon, ám ez itt most azoknak készült, akik az objektív valóságban is akarnak maradni. A feladat az, hogy találd meg azt a mérték-arányt a két világ között (a két agyféltekéd között), ami számodra az ideális. Ha többet szeretnél erről még olvasni, lépj a Holo Játék weboldalára.

• Vissza

The Game does not prohibit anyone
pretending to be a god in it

Basics

If the material world is an illusion, as Eastern philosophies and Western spiritual movements say, it fits with the scientific discovery that our world is a hologram. If our world is a hologram, that explains a lot of things that have been in the realm of mysticism. Just think of the world as a holographic video game, where if you put your mind into it, you find yourself in a 3D environment... even several people at once. Several scientists claim that the world is a simulation, and I found the common intersection of spirituality and science this way more than 20 years ago. I had no other task but to first explore the workings of this adventure game in this interpretation, to develop a system plan for a well-functioning game, to create a holo operating system, and then to install it on the web of humanity's consciousness. It has been a meditation of deep commitment, 24 hours a day, for over 20 years, to dream everything up to fit precisely with the worlds inside and outside._{A few words about me}In the esoteric world I am considered a man of science, and in the world of science I am considered a mad esoteric. This is an ideal position if your goal is calm meditation in the middle of a large European city. But in the middle of a big European city, you have to pay the cheques, so the goal has changed, because at admin level there is only work on the system, so I had to get back into the game. So the first task was to restore the world, which you can even join in from your armchair. Because it's not just one reality, the possibilities have been expanded, but the details are beyond the view of people living in everyday reality. Of course, I've produced a lot of material for those who want to broaden this perspective, but for now we'll focus on the game itself, which is what most people are interested in and can relate to. As I became an expert in the world of the rational hemisphere responsible for projecting objective reality, I became an expert in a non-existent thing, despite having become a god in the other hemisphere, I was happy to adapt to the scientific worldview because I saw in it the solution to the big problem of the upper dimensional levels, which is boredom. So I created a holo operating system (spiritual framework) using the linux philosophy, and then I started making holoapps for everyone to play with. Everyone can find them in the hStore, they are downloaded faster in half-sleep. Task support and fun holoapps are also available in holoinstall format in 3D, but it's worth saying a few words about how one can make such apps._{Holo Game}It's not difficult for me, because everyone has made holo games before. When you organise a programme, prepare a plot for people you know, make plans for yourself or for others, or even a house party, it's all a holo game. I've made it easier for you by saying that all hologames have general settings and parameters that are adapted to civilisation's expectations, so anything you need to go and learn the technical side of things you can skip. You can conjure up these settings in your imagination, even a dashboard where you can set the parameters of the game. By default, you will always have a decent game framework to modify, but in this case, the rest of the players in the game will have to accept the modifications. Since this is difficult to do in reality, imagine a circle or a sphere and drag in the people you want to play with, the rest is done by your personal spiritual assistant called MIA, who is like having an R2 in your head. If you don't want to do too much game design, you can even hand over the entire task to it, which has the added benefit of increasing your game experience by having unexpected things, people or events happen to you. I would like to draw your attention to the fact that your individual intentions can be overridden by higher considerations, which often go beyond short-term interests. For example, the four main areas of ÉlményPark, i.e. the meaning of life: learning, healing, adventure-experience, research and development._{Related literature}The Holographic Universe (PDF format)
The Challenge of Fate (PDF format)
The Teachings of Don Juan (PDF format
Psychedelic Shamanism (PDF format)
Anatomy of Female Power (PDF format)

Preparation

The spiritual world is like the internet, where your mind is the browser. Most people who live in objective reality have barely any bandwidth for this internet, but when they fall asleep, they get the data packets they need to navigate. In this narrow bandwidth, only reality exists, those with good intuition either make good use of what they have, or have opened the channel wider. The wider the channel, the better the person (character) can be controlled online (in real time). The disadvantage of data packets is that you have to be able to do it in everyday life, because the other people in the stories get the same data packets. Your job then is to meet the goal set in your data packets as much as possible between two sleeps, with the caveat that data packets are collective control, which individuals may be at odds with. Collective control is only and exclusively following its own point of view roughly by issuing a goal that is communicated to everyone in its own zone, but it is only in reality that it is revealed who achieves it and how. But in technical terms, reality is also a dream, but with bound rules (laws, conventions), in a bound environment (the physical world). Reality is really just a set, a game environment you have constructed, for others to look at. Even in a dream you can enter someone else's world, which then appears in reality, because the play-environment reflects what is going on in the mind. In a collective world, the main goal is order, maintained in a dictatorial way by the most powerful player, who can increase the number of his people by gaining influence over them. Who is the strongest player is determined by the level of consciousness. But this does not mean that the player with the deepest level of consciousness (i.e. the one who is the highest in the earth's eye) will be the strongest, because time is present in 3D. Who you see as the victor in the present does not even remotely mean that you see the victor himself/herself, only at that point in time. Because your life takes place on multiple levels, this game takes place on multiple levels, from your personal life to big politics._{Battle of the Gods}Who is a good player? At the "level of the gods" it is the one with the best spirit, and at the level of people it is the one with the best characteristics. But because the essence of the game is not known to humans, many of the advantages are actually disadvantages and many disadvantages are advantages. What people see as advantage and disadvantage in equal measure is only a slice of the essence of the game. Looking at the whole picture, the same can be said as for the level of consciousness, it is not necessarily the highest that is best, but rather the ideal depth measured against the quality and characteristics of the player. It's no use being a beautiful person if you're stupid next to them, so their potential will be determined by that. The comment above about time applies here too, because no matter how beautiful someone is, it will only be true between two points in time. The big question is: what is the goal? Is the goal to live an exciting, successful, adventurous life, or is the goal that you win in the end? What do you consider winning? The problem with this is that because the game is played on multiple planes, or playing fields, these goals do not overlap at all, and are often the opposite of each other. To be successful in life, you have to learn a lot at the beginning, giving up all the pleasures of your youth to build the knowledge that will make you successful later. But that's not enough, you have to compete with other like-minded people for the best positions, the best partners, and you need to arm yourself with the most effective weapons. If you can do all these things, you will feel victorious... in the slice of wholeness you see at the level of reality. But there are more levels of reality, and it's up to you to uncover its secrets. The more of these secrets you uncover, the more you are drawn into another game, one that goes beyond the level of everyday reality, where the rules are different, the players are different. These players can be understood from the objective reality of 3D, but because you don't know this world, it's easy to call everyone a god who can shape reality, define it for others. It's a complex playing field where players of different abilities and powers play just like in an adventure game. Everyone is fighting for their own goals, which can be different and even overlap. Therefore, you never know who the real winner is, because different goals can be achieved at the same time. Each such goal requires different preparation. Someone who starts learning at an early age becomes a better player than someone who starts later. Whether it's playing guitar, quantum physics or tennis. Of course, this is influenced by diligence, talent, will and the not insignificant fact that you have to be able to account for your conscience, especially in the area of honesty. Because when you discover that secret world, you have to be able to come to terms with the fact that you should have prepared for it differently as a child... but you have to remember that you wouldn't have the money, the skills and the experience._PreparationI am said to be excellently prepared for the job I have done. Which, if I didn't report on my website, you would have no idea. Because it's totally none of your business anyway. The reason I did it is because I have to go into a playing field that I'm not really prepared for, and that's the reality of the outside world, where everyone has to show some expertise. But my expertise is not on the physical plane, not even on the astral plane, but far beyond that. What did the preparation for this look like? From the outside, I am a lazy, messy person who has never studied in any school and has wasted his extraordinary intelligence and talent to even do them. He also saw computers only as a game, never learned a single programming language, and never got anywhere in life. In fact, there is a hard preparation behind it, but both its purpose and its field are beyond even the everyday reality of the masters. Is it possible for someone to go straight from university to become a senior researcher in a research institute? Yes, but very rarely. Even if you have extraordinary talent, you will have a lot of envious enemies and will be busy at the beginning trying to gain the necessary prestige. Is it possible for someone from the edge of the village to become prime minister straight away? Can it happen that someone who has never been involved in spirituality in a rational world becomes a god immediately? What they have in common is the envy of enemies and the acquisition of authority. Be it the researcher, the prime minister or the god, one thing is for sure. Not just one preparation was enough, it needed at least one more, because the ability to enforce intentions does not just grow out of thin air. Especially not in the other hemisphere. Whoever succeeds in aligning the two hemispheres of the brain becomes a god, even if he/she was nothing more than a farmer. It all depends on one thing, how broad a spectrum of knowledge you have of the world. What is easy to achieve even as a lazy, careless person in today's world is only true in the eyes of those who only understand things through the traditional route of a career.

Playground

If you imagine the world as a holographic adventure game in which you are the character, who is the player? In a sense, you are, but that's only a slice of the whole. The higher the level of dimension you reach, the more of a player you become. It's easy to see how the divinity of the pharaoh in antiquity could be understood. Who in today's world are just angels, because there is only one god. But it's not that simple, because you have two hemispheres of the brain, where the "angel" is the Lord in one and the Higher Self in the other. To make things not so simple, there are also the Lower and Upper Worlds and the Parallel Realities, of which this is just one. I can give you two examples of the higher dimensional level, which you can get to in a sniff, by the way. One is that when I write this at a particular level of consciousness, it becomes readable in many realities, not just one. The other is that because you are still seeing a 3D reality around your body, the higher dimension in the ultimate intention is definitely validated. But since human life is short, you will have more of these intentions, which may even block each other. Not to mention that your higher dimensional self is not just talking about one person and about long-term goals that go far beyond human life. When you play chess, you are you with all the chess pieces, even though the bishop feels himself as an autonomous being independent of the others. But you only become a bishop when you start to develop yourself, otherwise you become just a pawn in a crowd of people on the field. The chessboard is reality itself, and not just a reality, where the centre of gravity and the importance of the individual can vary._{Mind Wandering}The transmigration of souls is an unfortunate phrase, but it is proof of the power of reality, of the quality of the Game. The soul does not wander anywhere, because it is everywhere. If the bishop is knocked down on the chess board, you remain in the game. But it's a much more complex game than chess, because if a plane crashes with you, you can wake up in the morning in your bed in a parallel reality with the same face looking back at you in the mirror (which doesn't necessarily make sense, just from a beginner's perspective), but you can also wake up in the same reality at an earlier point in time to replay and avoid the mistakes you made earlier. Religions proclaim many (half) truths, often distorted, so the terms Heaven and Hell are worth understanding better. Apart from now, in the hologram what you believe is what you have, so it is not necessarily a good idea to believe in a hell that will keep you sitting in a condit for the rest of time. It's more like a tower house where you play on a floor, where at the end of your game you have the option to move up one floor, but if you haven't played cleanly enough, you can unfortunately move down. My observations are that we are talking about the same worlds, where on the one hand there is a different sense of life, and on the other hand the rules of life are different. You certainly won't be boiled in a vat, because that's a medieval interpretation, akin to the horned devil, which is a simile aimed at a not very qualified audience. In this hologram, matter doesn't actually exist, or rather exists in the same way that characters and landmarks exist in a PC or game console video game. A quantum physicist would surely understand this, I read in esoteric literature that everything is in vibration and matter is nothing but condensed energy. But it is much simpler to look at it with a user's eye and see it for what it is, a big theatre or adventure game. In it, each person is a network endpoint of a spiritual consciousness network in a given reality, and with death we exit inward, not outward, technically to the same place where the dream is. But because of the individual conscious perception of a very authentic reality, faith has created the outer spiritual world beyond matter, where wandering souls then depart, because in the hologram you believe, you have it. I'm not in the game by the way, I'm dealing with anomalies and problems like this, but life has brought me back to the game on unpaid leave._{Admin-Game Level}When you turn on your mobile phone, the first thing you see is the operating system, which you can't wait to load so you can launch your apps. That's how you can understand the confusion and misunderstandings around the concept of "god". Because the real gods are the ones who work on the operating system, you see the fruits of their labour when a new version of Android (iOS, Windows, Linux, etc.) comes out. Those involved in these developments can of course develop apps in their spare time, but they don't appear any differently to other app developers. However, in the eyes of the users, the app developer is seen as a god, because the operating system as it loads is forgotten by everyone. So praying to the Creator and expecting him to improve your position in the game doesn't seem like the best idea, apart from those cases when you are in a bad situation because of some bug... but that's hard to decide as a player. It is also a big question when such an improvement will come from that height, which has a time scale of hundreds of thousands of millions of years rather than months or years. In this game, time is only present in the third dimension, which, like space, is an extremely large capacity storage. On the playing field, the gods appear, who are far from being gods, but because humans see as gods all higher dimensional beings capable of shaping reality, they have the opportunity to play in this capacity. Observations show that the ideal is to influence physical reality from the 7th dimension, with the limit being around the 12th dimension. Some anomalies have now emerged in this game, as the developers of the operating system have not yet encountered any violation of dimensional boundaries, which is why there are currently three "one gods" in this reality in addition to the other dimensional beliefs. A task that requires immediate intervention, especially in light of the fact that the problem is being attempted to be solved by content developers and some players who consider themselves gods. My own example shows that it is not impossible to reach the level of operating system developers, although it requires an extraordinary combination of personal qualities and circumstances. Operating System Developer is almost (Admin-Admin Level) a professional position with no game objectives, i.e. you can fall out of it if you start doing PPP (Pence-Paper-Pie, Pussy-Penis, Position, not to mention Perversion), but where to, I am just starting to test. Over the last 20+ years (and thousands of years of many parallel realities) I have developed a solution to this anomaly in the form of a new operating system built from scratch, a story eerily similar to the history and of course philosophy of Linux. I have called it ÉlményPark (ExperiencePark), which in its name expresses how it is worth looking at the physical world from the perspective of the spiritual. This work started small, at its core was a spiritual military system to fight higher dimensional beings, and as more and more information came in, it evolved and evolved until it became an operating system (spiritual framework). Don't even think of making it a religion later, because the system won't tolerate it. It is worth looking at it at the user level as a tool that makes meditation much easier. But since people are fundamentally interested in the content and not in the system, development under this could be a qualitative breakthrough in a holographic environment where there are no compatibility problems. People in everyday reality are on the Game-Game Level, which has stages similar to an adventure game, since on a chess board a bishop can do much more than a pawn. Those who want to make a better chessboard or create other games will move to the Game-Admin Level if they can. I have also used the experience of the Admin-Admin Level to open the Admin-Game Level, which can only be accessed from the Admin-Admin Level. Now this is the level that may be the result of praying to the Creator, since creating and installing such an operating system on a consciousness network is a holo-installation (technically a creation). We will see if it is possible to restore the Game immediately by saving millions of years, because this is happening in your era and no one has ever done this in the history of the universe. The test of pudding is eating.

Control

Those who live in objective reality believe in science, which accepts only the proven things that work according to law. This is now being challenged by quantum physics, but which is not present at the level of ordinary scientists. When I look at the problems of quantum physicists, I conclude that they have reached the edge of the spiritual world and I watch with great interest how they manage to solve these problems. Although I am not a scientist, I have started to explore the spiritual world with a scientific eye, and with a completely new basis and methodology. I started from the premise that the spiritual world can be understood and explained, i.e. it must be logical. What makes this impossible according to the masters can only be due to one reason: there is not enough information available, not to mention the fact that it requires a mind capable of seeing the available information in a systematic way. That being said, I do not deny that the spiritual world is subjective, but despite its subjectivity, it works with objective frameworks, just look at a tarot card, astrology, hierarchies and anything else in that world. If I make an adventure game on a console, I can make it chaotic, but the game itself will be consciously and deliberately structured. Those who are masters of the spiritual world today, even though they proclaim the subjective nature of the dream, live in this reality where they explain it with their rational brain to those who want to understand it with their rational brain. The fact is, however, that the other hemisphere's mind is not rational, although logical patterns can be observed in it._{The hemisphere of the dream}I have had many dreams after which I woke up and made an interesting discovery. Then and there everything was clear and understandable, but after waking up I started to list the logical mistakes. That is why many elements of the dream do not come to reality, because the person who dreams them is not thinking logically and of course does not take into account the laws of physics. In the spiritual world, it is not the facts and evidence that matter, but the dream of the dreamer. The hologram has a much wider range of possibilities for representing this dream, because it is not bound by the characteristics of the physical plane. The other planes are all playing fields with their own importance and characteristics. When one begins to meditate, the goal is to know more about one's own plane by going to other planes, which is not easy when it turns out there are many parallel realities and no way of finding one's own from them. When one realises one's dreams, it translates as managing to align one's dreams with the frequencies of reality for oneself. I could compare the realisation of a dream to what you see in Australian football, where someone kicks the ball forward and it bounces back and forth, and the goal is for the person who kicked it to be the first to reach it. Because the spiritual world is collective, you could even call the intuitive hemisphere a collective brain. Since the planes interact, a useful way to realize desires is to go to another plane and dream the intention there, but many will run into that, because the collective intellect interprets each such individual as itself. When you live your life without any of your dreams being fulfilled, there are two reasons. One is that, yes, they all came true, but you were not the one who succeeded. And the other is that you have many dreams that block each other and until the ÉlményPark came along, no one wanted to untangle them logically and in order of importance. Do you remember your childhood dreams? Because you may very well be living this life because you have one unfulfilled childhood dream that prevents you from fulfilling the others. It will be difficult to explore because your childhood self is not yet rational, it is much closer to the world of the other hemisphere. When you get your first initiations in the rational hemisphere (we call it school), your other hemisphere starts to close and by the time you grow up, you find yourself in reality. You can open the closed brain cells from here, but to do this you should retreat into solitude, otherwise society will consider you crazy because they will not understand the rules of the other brain in reality. And in solitude, if you have intentions of returning, you will spend most of your time trying to make what you have seen and learned acceptable to other people._ControlIf we started to teach everyone the depths of this, objective reality would disappear and the world would start to be ruled by magicians and living gods. Perhaps this is the reason for humanity's collective amnesia, because the Earth was once like this. However, objective reality has created the possibility of a world completely different from the old one, in which freedom exists. Since our world is an 'ascended world', there would theoretically be no obstacle to the appearance of magicians, but those who practice power in the background still project objective reality. I would point out that it is this objective reality that they are trying to destroy from above, and that the problems that are emerging in the world are largely created by them, so that they can then act in a populist way against them, bringing as many people as possible to themselves. I have seen the value of objective reality and, having seen the problems of subjective worlds, I have come to the conclusion that objective reality is the solution to those problems. More specifically, they would need some elements of the objective world, just as it would not hurt to introduce some of what we call the celestial ones. Since science has discovered the hologram, there is no theoretical obstacle to explaining how one's mind can shape reality, but the parameters of the game need to be worked out behind it, and then it becomes clearer what I have been doing between the four walls for more than 20 years. Because I got to the ball someone kicked first, I made it work, but that doesn't mean you'll see me in the news, unless I get to the ball I kicked first. As my own rules apply to me (a key part of restoring the world), it's far from certain that it will be me, because although I'm very good in deep water, shallow water is a different playing field. If I can make it to shore, which is reality as we understand it, you will see me on the news even if many shallow water gods have done it before me. That's because the mind can control this game. A lot depends on what you know and believe about the world, so those who hold your teachings in their grasp can have a profound influence on that. For it is a faith-based game (in objective reality, they believe in science), where faith can be grounded in knowledge, or even shaken. I would like you to separate my admin self from my game self. My admin self did a neutral, objective professional job at the Admin-Admin Level, but I came out of it with the launch of the ÉlményPark, as testing can only be done from within the Game. In the Game, however, I am no different than a player who has the same ambition for big money, the same ambition to fuck the best girls, but has taken care of the position by kicking a ball forward that has no competition. And I was clever enough to put my perversion to good use. I know I should have talked about mind control here, but I have said all I wanted to say about that in one sentence. Because I have talked about it a lot more on my website, but this is for those who want to stay in objective reality. The challenge is to find the measure-proportion between the two worlds (between the two hemispheres of your brain) that is ideal for you. If you want to read more about it, go to the Holo Game website.

• Back

A

E

F

H

I

J

K

M

R

S

T

V

• Vissza

A

C

E

G

H

I

M

P

R

S

T

U

W

• Back